zabkiszi, kiszi, kiszij
zabkiszi, kiszi, kiszij: savanyú, kocsonyás zabból való lisztpép. Székelyföldi étel (Csík, Háromszék, Udvarhely). A kemencében szárított zabot malomban őrletik, a héjrészeket kirostálják. A lisztet meleg vízzel híg péppé keverve néhány napig magában erjedni hagyják, Más változat szerint a lisztet forrázzák, kihűlve → kovászmaggal kenyérszerűen bekovászolják, amikor megkel, langyos vízzel elegyítik. Csak a tetejére felszálló fehér lét főzik. A kihűlő zabkiszi mindkét esetben kocsonyaszerűen merevedik meg. Hidegen eszik, hozzá tejet, mézes vagy cukros vizet, aszalt szilva levét kanalazzák. Népnyelvi elnevezéseként mindhárom címszóváltozat előfordul. A 18. sz. közepén az ételt kiszij és kiszil néven emlegetik. – A szó az ukránból származik. Az ukránoknál – és a keleti szlávoknál általában – ez az étel nagy múltú, máig igen elterjedt. Náluk a zabkiszinek szánt zab szárítása egy másféle zabkásához való speciális zabliszt (tolokno) előkészítésének egy mozzanatával egyezik. A zabkiszi étel szláv jövevényszóval jelölve századunkig fennmaradt a karintiai Alpok német falvaiban. (→ még: erjesztett gabonalé) – Irod. Rhamm, K.: Talken und Geislitz (russisch tolokno und kiselj) – Zwei alte slawische Hafergerichte (Carinthia, 1909); Zelenin, D.: Russische (ostlawische) Volkskunde (Berlin– Leipzig, 1927); Viski Károly–Kerestely Józsefné: Adalékok Udvarhelymegye néprajzához. Székely eledelek (Népr. Ért., 1932).
Kisbán Eszter
