zálogosdi
zálogosdi: általában a → nevettetőjátékok → játékvégzője Főleg mint énekes → körjáték elterjedt (nevettető 1. pontja). Némely → labdajátékak is van zálogos változata. Mint szobai játék főleg a városi ifjúság körében kedvelt: aki játék közben elneveti magát, tiltott szóval válaszol (Fekete, fehér, igen, nem), meggondolatlan mozdulatot tesz (Húzd meg, ereszd meg), vagy a feladott kérdésre nem tud hirtelen válaszolni (Mit visz a kishajó?) – apró személyes tárgyat, zálogot ad a szedőnek, aki kalapba vagy sapkába gyűjti össze a zálogokat. A játék második része a zálogkiváltás. A szedő felteszi a kérdést: „Mit érdemel az a bűnös, kinek záloga a kezemben van?” A játékbíró mókás büntető mozdulatokat végeztet, énekeltet, fiút leánnyal vagy leányt fiúval megcsókoltat stb. Aki nem tudja, vagy nem akarja végrehajtani a bíró ítéletét, záloga „szigorítottba” kerül. – Irod. Komlósi Sándorné: Magyar–délszláv–német népi gyermekjátékok Baranyában (Pécs, 1958).
Haider Edit
