Bajcsy-Zsilinszky Endre
Bajcsy-Zsilinszky Endre (Szarvas, 1886.jún.6. – Sopronkőhida, 1944.dec.24.): publicista, politikus, ogy-i képviselő. Az antifas. →ellenállás vezető személyisége, mártírja. Jogász, majd közig. pályára lép. Az I.vh-ban hu. fhdgy. 1919-től a nacionalista, jobboldali pol-t támogatja, majd a dem. ellenzékhez csatlakozik. A Független Magyarország, majd a Szabad Szó főszerkesztője. →Bárdossy Lászlóhoz intézett memorandumában, 1941 őszi Kh-i beszédeiben fellép a hadba lépés, a n. szövetség ellen. Aláírja a →Magyar Történelmi Emlékbizottság felhívását. Többször fordul →Horthyhoz, vezető politikusokhoz, a HVK főnökéhez. Az ol. kiugrás után a háborúból való kiválást követeli. – 1944. márc.19-én a →Gestapo embereivel tűzharcot vív, megsebesül, a fogságban öngyilkossággal próbálkozik. Okt.11-én átadják a m. hatóságoknak, majd kiszabadul. Kláraházi rejtekéről barátai kérésére nov.5-én Bp-re jön, s átveszi a →Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága vezetését. Nov.23-án éjjel letartóztatják. A dec.6-8-i tárgyaláson ügyét elkülönítik, mint ogy-i képviselőjét. Sopronkőhidára viszik, ahol a hadbíróság dec.23-i ítélete alapján kivégzik. ⬩ GA, 54.
