Ellenállás
Ellenállás: a II.vh. előtt és alatt a fas., nsz., szélsőjobboldali mozgalmak, idegen hódítók és megszállók ellen nemzeti méretekben jelentkező cselekvések és harci formák összessége. Célja a függetlenség helyreállítása, az ország és a nép →felszabadítása. Az össznemzeti célokért folyó ~-ban a legkülönbözőbb o-ok, rétegek, pártok, pol., vallási és társ. irányzatok, szervezetek vettek részt. Irányításukat (ahol volt irányítószerv) az ún. hazafias, nemzeti és népfrontok, felszabadító bizottságok, emigráns korm-ok stb. végezték. Az ~ többnyire mozgalommá szerveződött. A nemzeti ~-on belül megkülönböztethető polgári-konzervatív és radikális-forradalmi irányzat. Az ~ formái: tüntetés, sztrájk, szabotázs, propaganda, szökés, parancsmegtagadás, üldözöttek mentése stb., magasabb szinten a gerilla- vagy partizánharc, amely sok helyen felkelésbe, partizánháborúba nőtt át. Megjelenését tekintve lehet pol., szellemi, gazd., fe. és passzív ~. ⬩ GA, 228.
