Jugoszláv erődrendszer
Jugoszláv erődrendszer: a délszláv-m. határon Ju. által telepített →erődítések összessége. A táb-i jellegű erődítések kiépítését 1938-ban kezdték meg, 1940-től állandó jellegű erődítéseket építettek, súllyal a Duna-Tisza közén. Az 1941-ben még nem teljesen összefüggő ~ a sűrű mezőgazdasági kultúrával rendelkező sík vidékhez alkalmazkodott. – A megerődített állások első vonala a m. határtól 5-8 km távolságban húzódott, kivéve a határ Mura menti és a tiszántúli szakaszát, ahol 20-25 km-re. A fővédőöv a Mura D-i partján, majd Perlak <Prelog> magasságától a Dráva D-i partján húzódott Valpóig <Valpovo>. Innen a Baranya-háromszög területén haladt Bolmány <Bolman> – Pélmonostor <Beli Monastir> – Kiskőszeg <Batina> irányában, ált. a Báni-hegyekre támaszkodva. A Duna-Tisza közén Kiskőszegtől kiindulva Őrszállás <Stanisic> – Bajmok <Bajmok> – Szabadka <Subotica> – Nagykanizsa <Stara Kaniza> vonalában épült ki a Tiszáig, majd a Tiszántúlon Csókán át <Coka> a ro. határ irányába Valkányig <Valkan> tartott. A műszakilag tartós védelemre berendezett határőr „granicsár” laktanyák, az ún. „karaolák” az első erődelemet képezték. A mélységben elöl hk.árkok, mögöttük drótakadályok és aknamezők, hátul betonerődök voltak. A ~ mélységi kiterjedése helyenként elérte a 2-3 km-t. – A ~ második vonalát a határtól 25-30 km távolságra építették ki. Ny-on a Bacher- <Pohorje-> hegységnél kezdődött, tovább a Kolosi-, Ivanscica-, Kalnik- és Biló-hegységek É-i és ÉK-i lábára támaszkodott. A Baranya-háromszög területén Dárda <Darda> és Laskó <Lasko> között, a Duna-Tisza közén Nemesmilitics <Svati Miletic>, Pacsér <Pacir>, Csantavér <Cantavir> és Zenta <Senta> vonalában a Tiszáig tartott. A legfontosabb irányokba telepített, jól álcázott betonkupolás erődök és nagyerődök képezték a védelem gerincét. Az erődítési vonalak helyenként kis mélységű erődövet képeztek. A ~ a n-ol-m. →balkáni hadműveletben nem tudta betölteni feladatát. ⬩ SJ, 528.
