Károly-vonal
Károly-vonal: a m. határ mentén kiépített erődrendszer Ro-ban. Feladata a felvonuló ro. hds. szárnyait É-on a Szamos, D-en a Maros völgyében fedezni. Fővonala a Tiszától a Marosig a határral párhuzamosan, 300 km hosszúságban húzódott. →II.Károly ro. királyról nevezték el. Építése 1937-ben fr. tanácsadók irányításával, fr. és ang. pénzforrásokra támaszkodva indult meg. 1938-ban 80, 1939-ben 180, 1940 őszéig 320 betonerődöt építettek. Az erődöket mélységben tagolták. A ~ két szakaszon készült el állandó jelleggel. 1. Nagyvárad – Oláhapáti – Ottomány között; 2. Szinérváralja térségében a Szamos-kapu lezárására. Az állandó erődítési elemek összeköttetését táb. →erődítések biztosították. – A második erődvonalat hátsóbb vonalon, É-D irányban, →Erdélyt kettészelve Máramarosszigettől a Vaskapuig tervezték kiépíteni. – A fr. erődítési elveket követték: a betonerődök a védelmi vonal mentén csak oldalozó tűz leadására voltak képesek. Az erődök közötti terepet tűzfe-ek hézagmentes tűzfalával zárták le, így az erődök közötti távolság a tűzfegyverek és a terep függvényében 50-200 m között váltakozott. A védendő irány fontossága szerint az erődöket 1, 2 vagy 3 vonalban telepítették. A ~ felépítése: hk.árkok, drótakadályrendszerek az erődök előtt és között. Az erődvonal mögött figyelő- és harcvezetési pontokat építettek ki. Ezek mögött voltak a tü. körletei, de itt állandó jellegű fedezéket nem építettek. Erősségük és fegyverzetük szerint négy erődtípust építettek. A ~ nem tudta betölteni feladatát, mivel a →második bécsi döntés a ~-t kettévágta. Az →Észak-Erdély területén lévő elemeit a →Honvédség leszerelte. ⬩ SJ, 554.
Betonerőd Szatmárnémeti mellett a határon
