Kézi- és puskagránát
Kézi- és puskagránát: 1. A kézigránát (kgr.) a raj meredek röppályájú, robbanóanyagtöltettel ellátott közelharceszköze, amit kézi erővel dobnak el. A robbanóanyagot vagy időzíthető (melynél a kgr. dobás nélkül is működésbe hozható, több fej összecsavarásával összpontosított töltet felrobbantására is alkalmas) vagy csapodó gyújtó indítja. A →Honvédségben a II.vh. kezdetéig többféle kgr. volt rendszerben. Az L-28 M. (Goldmann-féle) kgr-ot, amely az I.vh-s kgr. módosítása, 1931-ben váltotta fel az 1931 M. (Wesiczky-féle) kgr. Bár ennek a kgr-nak sok volt a gyújtási akadálya, 1938.ápr-ban még kb. 322 ezer db volt készletben. 1937-ben rendszeresítették a Demeter-féle-, az év végén (dec.11-én) az 1936 M. (Vécsey-féle) kgr-t. 1938.jún. 28-án Örkény-táborban bemutatták a Vécsey- és Demeter-féle kgr-t. Mindkettő újabb változatánál a 0,8 mm-es falvastagságról áttértek 0,5 mm-re. A Demeter-féle kgr. előnye a Vécsey-félével szemben, hogy a robbanás független volt a talajtól (a Vécsey-féle kgr-nál puha talajon nagy a nemrobbanási százalék, pl. 80 cm vastag puha hóba dobva kb. 30%). Hátránya, hogy erősebb pörgetést igényelt, vmint vegyi gyújtású lévén, a nedvességgel szemben érzékenyebb, így hosszabb ideig nem volt tárolható. A HM 3/a.o. 1937-1938-ban mindkét kgr. beszerzése mellett döntött 50-50% arányban, de megtartották tart-ként az 1931 M. kgr-t is. – 1942.jan-ban a →Kárpát-csoport és a →Gyorshadtest pság jelentést tettek a Vécsey-féle kgr-ról, amely szerint az használatban ált. bevált, azonban erdőben és helységharcban nehezen használható, mert a dobóbiztosíték (orsó) kicsavarodásához szükséges idő (a kis távolság miatt) nem állt rendelkezésre, lapos dobásnál nehezen érték el a szükséges forgást. A kgr. rázkódásra érzékeny volt, a szállítási biztosíték kihúzódhatott, az alsó és felső rész szétválhatott. A csapatpk-ok javasolták az áttérést a n. 1924 M. nyeles kgr-ra. 1942.márc-tól kísérleteztek ezzel a kgr-tal is. Ezeken részt vett Vécsey Zoltán szds. is. A Haditechnikai Intézet nem javasolta bevezetését, mert óriási hátránynak tartotta a kézben való aktivizálódást. Helyette az 1933 M. or. kgr-hoz hasonló szerkezet kikísérletezésére tett ajánlatot, amelyet voltaképpen Vécsey szds. valósított meg. 1943-ban a Vécsey-féle kgr. szerkezeti hibái miatt 5-10%-os befulladás történt. Ezért a 34 M. gyutacsok helyett az 1934/a M. ólom-azidos gyutaccsal szerelték. 1943.okt.4-én rendszeresítették az égőgyújtós, nyeles, 1942 M. Vécsey-féle kgr-ot., amelynek égőgyújtója a dobási lendület hatására automatikusan lépett működésbe, a dobó kezének elhagyása után. A kgr-t működésbe lehetett hozni kézben is, a nyél kihúzása után vagy nagyobb távolságból zsineggel való elrántással. Az 1943.júl.22-i kimutatás szerint 1936 M. Vécsey-féle kgr.: központi készlet 2371500 db, 1942 M. Vécsey-féle nyeles kgr.: megrendelve 2500000 db. – A Honvédség használta még a n. 1939 M. tojáskgr-ot, a különleges célokat szolgáló 1943 M. vakító- és az 1943 M. ködkgr-ot is. – 2. Hk-k, gjmű-vek, erődök, fészkek leküzdésére, vmint helységharcban háromféle lángkézigránátot használtak. Az 1938/A M. lángkrg-ot 1938.szept.27-én mutatták be. Ez rövidnyakú, benzinnel vagy motalkóval töltött üvegpalack volt, melynek alsó részén (kis bemélyedésben) kívülről felerősített külön üvegampullába olyan kémiai anyagot töltöttek, amely levegővel érintkezve azonnal meggyulladt. Hossza: 180 mm, átmérője: 77 mm, hordtokjának hossza: 193 mm, átmérője: 107 mm volt. A dörzsgyújtós lángkgr. üvegében 2/3 rész benzin, 1/3 rész →lángszóróolaj volt. A töltet lángra lobbantását különleges vihargyufa végezte, amint a palack a célon összetört. A vihargyufát egy dörzslapon vagy gyufásdobozon begyújtották, s a szétfolyt töltetbe dobták. A rögtönzött lángkgr. egyszerű, könnyen gyulladó folyadékkal töltött üvegpalack volt. – 3. A Honvédségben rendszeresítettek puskagránátokat (pugr.) is, amelyek űrméretfelettiek voltak. A pugr-ot a pu. csőtorkolatára szerelhető csőtoldatból vagy trombonból lőtték ki. A kilövőtöltény a vaktöltényhez hasonlított, a hüvelyben nem volt lövedék. A pugr. meredek röppályával ható fe. volt, amelyet a kgr. dobótávolságán túl, 25-150 m között használtak. A pugr-ot az 1936 M. →nehézpuska pótlására alkalmazták, tűzfészkek elleni rohamok előtti tűzösszpontosításra, zavarótűzre, zárótűzre, s hk-k, pc.harcjárművek leküzdésére. A n-ektől Mo. 1943 közepén vette meg a Bergmann-féle repeszpugr., a trombon és az irányzóberendezés gyártási jogát, az év második felében a pct. pugr-ét. Amíg a hazai tömeggyártás nem indult meg, No-tól 200000 db pugr-ot rendeltek 500 db trombonnal. A hazai gyártás 1944.jan-i beindításával havi 50 ezer db pugr-ot gyártottak. Az 1943 M. trombonhoz a csapatlőszer-felszerelés 90 db volt, ebből 1/3 rész 1943 M. pcgr. és 2/3 rész 1943 M. repeszgr. (Táblázat a 492. oldalon) ⬩ LJ, 598.
