Magyar-brit kapcsolatok
Magyar-brit kapcsolatok (1938-1945): a Magyar Királyság és Nagy-Britannia viszonyrendszere a II.vh-t közvetlenül megelőzően és a háború alatt. A brit kormányzat, noha tisztában volt az I.vh-t követő területi rendezés igazságtalan voltával, igen óvatos magatartást tanúsított a m. revízió kérdésében, ami a m. külpol-t ang. relációban is meghatározta. A →müncheni egyezmény záradékában London még hozzájárult ahhoz, hogy újabb négyhatalmi konferenciát írjanak elő a kétoldalú m-csszl. tárgyalások kudarca esetére, de valójában nem kívánt részese lenni a további fejleményeknek és 1938. okt.27-én előre elfogadta a →Tengelyhatalmak döntőbíráskodását. Az ilymódon létrejött →első bécsi döntést NBr. nem kérdőjelezte meg. 1939. márc-ban érzékelte, hogy →Kárpátalja visszacsatolása valójában n. hozzájárulással történt, de hallgatólagosan elfogadta azt, mert úgy vélte, az ennek nyomán helyreálló m-lengyel közös határ előmozdíthatja egy, a n. terjeszkedést ellensúlyozó Róma – Belgrád – Budapest – Varsó horizontális tengely esetleges kialakulását. Ezzel párhuzamosan azonban Orme Sargent, a londoni KÜM pol. o. vezetője figyelmeztette →Barcza György londoni követen keresztül a m. vezetést: a brit megítélés szempontjából nem lényegtelen, hogy Mo. átengedie területén a n. csapatokat egy harmadik ország ellen, vagy tiltakozik, esetleg ellenáll egy ilyen kísérletnek. A →Teleki-kormány semlegességi pol-ja Londonban kedvező visszhangra talált. A →finn-szovjet téli háború idején a finnek támogatására küldött m. önkéntes zlj. Anglián keresztül jutott el a harctérre, s brit támogatással, sőt hajókkal jelentős mennyiségű m. hadianyag jutott el Finnországba. A →második bécsi döntést London Tengelydiktátumnak tekintette, nyilvánosan nem fogadta el, s nem volt hajlandó arra sem, hogy a jövőre vonatkozóan bármilyen ígéretet tegyen a m. területi igényekkel kapcsolatban. Bizalmas úton azonban még a →Háromhatalmi Egyezményhez való m. csatlakozás után is kifejezésre juttatta, hogy megérti a Teleki-korm. helyzetét, s hogy a ~-at a →magyar-német kapcsolatok további alakulása határozza meg. Barczával is közölték, hogy a Beneš-féle csszl. →emigráns kormány elismerése „Cs. szuverenitására, nem pedig annak területére, azaz jövőbeni határaira” vonatkozik, s hogy NBr. nem kívánja még egyszer elkövetni a trianoni hibát. Nehezményezték ugyan a n. csapatok átengedését m. területen Ro. irányába, de kifejezték reményüket, hogy m. vonatkozásban nem következik be ugyanaz, ami bekövetkezett Ro-ban, s „ami Mo-ot katasztrófába döntené”. Üdvözölték az 1940.dec.12-i m-ju. barátsági szerződést, mint „az igazi béke fenntartását célzó, szabad akaratból létrejött közeledést”. Annál kedvezőtlenebb reagálást váltott ki, hogy az ismételt brit figyelmeztetések ellenére Mo. nem csupán átengedte területén a NBr. szövetségesének tekintett Ju. ellen felvonuló n. (és ol.) csapatokat, hanem maga is bekapcsolódott a →balkáni hadműveletbe. Az előzetes brit bejelentés ellenére azonban még ezt sem tekintették casus bellinek, 1941.ápr.7-én →Churchill személyes utasítására „csupán” a diplomáciai viszony megszakítására került sor. A brit →hadüzenet elküldése azt követően történt meg, hogy Mo. nem teljesítette a sz. követelésre nov.29-én átadott brit ultimátumban foglaltakat, vagyis dec.5-ig nem vonta ki csapatait a Szu. területéről. Hiába hivatkozott a m. korm. a n. megszállás veszélyére egy ilyen demars esetén, a brit korm. dec.6-i jegyzékével másnaptól beállt a →hadiállapot Magyarország és Nagy-Britannia között. – A →Kállay-kormány és az →angolbarát magyar politikusok csoportja által 1942 második felében megkezdett →béketapogatódzások elsődleges célpontja London volt. A fogadásukra való brit hajlandóság 1943.febr-tól alakult ki, ez után bontakoztak ki a titkos m-ang. tárgyalások. Ezek vezettek a szept.9-én átadott előzetes fe.szüneti feltételekhez (→magyar fegyverszünet [1943]). Ezt követően a brit pol. ált. közreműködött a →német szövetségi rendszerhez tartozó kisállamokhoz címzett, a kiugrást szorgalmazó deklarációkban (→magyar-amerikai kapcsolatok). A brit korm., amelynek számára a térségben kizárólag a görögországi hegemónia volt igazán fontos, 1944 őszén (az am-hoz hasonlóan) elismerte a Szu. kiváltságos helyzetét Mo-on (is). ⬩ SP, 716.
