Megszállási zónák
Megszállási zónák (Németországban és Ausztriában, 1945): a →Nagynémet Birodalom 1945 után No-hoz és Ausztriához tartozó területeinek a győztes nagyhatalmak kat. ellenőrzése alatt álló, korlátozott szuverenitású övezetei. No. megszállási zónáit az →Európai Konzultatív Tanács által kidolgozott, 1944.szept.12-i londoni egyezmény, ill. annak nov.14-i kiegészítése állapította meg. Ugyanezek szabályozták Nagy-Berlin közös igazgatását is. No-ot három zónára osztották, a K-i a Szu., az ÉNy-i NBr., a DNy-i az USA megszállási övezete volt. Három részre osztották a különleges háromhatalmi státussal sz. megszállási zónába került ún. berlini körzetet. – A →jaltai konferencián, amelyen a londoni egyezményeket jóváhagyták, →Sztálin beleegyezésével Fr-ot is bevonták No. megszállásába. Az 1945.júl.26-i egyezmény alapján a brit és az am. övezetek Fr-gal határos részeiből, ill. Nagy-Berlinben a brit zónából elkülönített fr. övezetet létesítettek. – No. megszállási tervét először NBr-ban dolgozták ki 1943-ban. DNy-No-t jelölték ki am., ÉNy-No-t brit övezetként. Az Attlee-bizottság által kidolgozott terv megrajzolta a sz. zóna Ny-i határát, eszerint az 1937-es No. területének 40%-a, lakosságának 36%-a került a sz. övezetbe. →Roosevelt nem fogadta el a brit tervet. Szívesen vette volna, ha az ÉNy-i zóna kerül am. megszállás alá. Ennek azonban akadálya volt a partraszállási terv, amely szerint a jobb oldali hdm-t az am., a bal oldalit a brit csapatoknak kellett végrehajtaniuk. – 1943 végén az Európai Konzultatív Tanács kidolgozta No. megszállásának pontos tervét. 1944.febr.18-án a Szu. elfogadta a brit tervezetet. Ekkor az USA új tervet terjesztett elő, amely megcserélte a brit és az am. övezeteket, és belevágott a brit terv szerinti sz. zónába. Később Roosevelt a sz. övezet tekintetében elfogadta az ang. tervet. – 1944.szept.16-án a második →quebeci konferencián Roosevelt elfogadta D-No-t am. övezetként, annak fejében, hogy megkapták Bréma és Bremenhaven kikötőit. Az 1945-ös →máltai konferencián az USA és NBr. véglegesen elfogadták az Európai Konzultatív Tanács meghatározta zónákat, és javasolták, hogy Fr. is kapjon övezetet. A megszállási övezetek kijelölése önmagában nem jelentette No. egységének megszüntetését. – Az angolszász csapatok több helyen átlépték a zónahatárokat, majd →Churchill javaslata ellenére, am. nyomásra visszavonultak mögéjük. – Au-t az 1945.júl.9-én aláírt sz., brit, am., fr. egyezmény négy zónára osztotta: ÉK-i sz., ÉNy-i am., Ny-i fr. és D-i brit övezetre. Hasonlóképpen osztották 4 részre Bécset is. ⬩ BL, 794.
