Mussolini, Benito Amilcare Andrea
Mussolini, Benito Amilcare Andrea (Dovia, 1883.júl.29. – 1945.ápr.28.): ol. politikus, Ol. kormányfője a két vh. között és a II.vh. idején. Predappioban anyakönyvezik, ahová Dovia tartozik, így több munkában Predappio szerepel születési helyeként. Fegyelmezetlensége miatt eltanácsolják a faenzai szalézi rendi kollégiumból, középiskoláit Forlimpopoliban fejezi be. Antiklerikalizmusa ez időtől keltezhető. Forlimpopoliban szerez tanítói képesítést. Eközben kapcsolódik be (atyja nyomdokain) a szocialista mozgalomba, 1900-tól az Olasz Szocialista Párt (OSZP) tagja. 1902.júl.9-én Svájcba távozik, az ol. szocialista emigrációhoz csatlakozik, ott ismerkedik meg a nk. szoc. mozgalommal. 1904. nov.13-án tér haza, dec.30-án önként jelentkezik az ol. hds-be, ahol 1906.szept.4-ig a veronai rohamlövészeknél szolgál. 1909.febr.6-szept.10. között az Au-i Trientben (Trento) a Munkaügyi Titkárságot vezeti, egyben a ĽAvvenire del Lavoratore c. lap szerkesztője, szept.26-án munkásmozgalmi tev-e miatt kiutasítják. Hazatérése után, 1911.nov.23-án sztrájk szervezése miatt egyévi börtönre ítélik, 1912.márc.12-én szabadul. Ekkoriban születik első gyermeke, Edda, feleségétől, Rachele Guiditól. 1912.nov.10-én a pártvezetés kinevezi az Avanti! c. szoc. napilap főszerkesztőjévé. – Az I.vh. kitörése után fogalmazza meg az OSZP semlegességi nyilatkozatát, 1914.szept.22-én. Okt.18-án már a semlegességet bíráló vezércikket jelentet meg, nov.24-én kölcsönösen szakítanak az OSZP-tal. Nov.15-től Il Popolo dItalia néven saját lapot jelentet meg, amelyben a baloldali interventisták (az Antant oldalán való belépést szorgalmazók) szószólójává válik. 1915.máj.24-én Ol. belép a háborúba, önként jelentkezik a hds-be, aug.31-én hívják be. 1917.febr-i sebesüléséig a fronton van, onnan tudósít. Jún-i felépülése után folytatja a lapszerkesztést. Lapja ekkor már egyértelműen nacionalista, 1918 nyarától megjelennek benne a későbbi →fasizmus társ.elméletét fejtegető írásai. – Az 1918.nov.3-i fe. szünet, majd a versailles-i békerendszer Ol-ban elégedetlenséget kelt, mivel nem kapnak meg minden olyan területet, amelyre igényt támasztottak, továbbá a háború győztesek oldalán való befejezése nem az életszínvonal gyors emelkedését, inkább süllyedését hozza magával. Az ált. elégedetlenséget és az egyre kaotikusabb belpol. helyzetet igyekszik kihasználni. 1919.márc. 23-án megalakítja a fasiszta harci szövetségeket (fasci di combattimento), amelyeket egyfajta harmadik utas fejlődés megvalósítóinak tekint: „...létrejön az antipárt, azaz megszületnek a harci fasciók [csoportok], amelyek két veszéllyel szállnak szembe: a haladásellenes jobboldali és a destruktív baloldali veszéllyel”. A két, általa elvetett társ. formáció közül az előbbin az akkor Ny-Eu-ban ált. államrendszereket érti, az utóbbin a szocializmust, a szociáldemokráciát és az azokból akkoriban kinövő kommunizmust: „...a bolsevizmus tipikusan orosz jelenség. A mi nyugati civilizációnk [...] alkalmatlan erre.” A fascióknak adott programjában meghirdeti a tömegek összefogott irányításán alapuló produktivizmust: „A történelemben olyan periódus kezdődik, amelyet a tömegek és a demokratikus túltengés pol-jaként lehetne meghatározni. Ezt a mozgást nem tudjuk keresztezni. A pol. demokrácia és a gazd. demokrácia felé kell terelnünk. Az első visszavezetheti a tömegeket az államhoz, a második a termelés maximumának közös talaján összebékíti a tőkét és a munkát”. Ebben már megjelennek a későbbi korporációk elvi alapjai. Ápr.13-án fasciói szétverik az Avanti! szerkesztőségét. Hogy a „tömegek” előtt bizonyítsa: ő a győztesek között a vesztesek padjára szorított Ol. nemzeti céljainak elsőszámú szószólója, lelkesen támogatja a ún. fiumei kalandot (1919.szept.12-én ol. különítményesek Gabriele D’Annunzio vezetésével önkényesen megszállják a várost, s 1920 karácsonyáig közt. jellegű önkormányzatot vezetnek be). Bár ekkor ~ már országszerte ismert személyiség, az 1919. nov.16-i választásokon is, mozgalma is vereséget szenved. Ekkor, a választási küzdelmek során szervezi meg a szónokokat (így őt is) védő osztagokat (squadrokat), amelyek nevéből a pol-t erőszakosan az utcára vivő mozgalmat később squadrizmusnak is nevezik. 1920 végétől a squadrók már összefogott akciókat hajtanak végre, elsősorban baloldali rendezvények, parasztmegmozdulások és az OSZP-hoz tartozó intézmények ellen. A squadrók fellépésére emlékeztetnek majd néhány év múltán az →SA megmozdulásai No-ban. 1921 végén 834 fascióba szervezve már 200-250 ezer ember áll rendelkezésére. Az 1920.máj.24-25-i II. fas. kongresszuson használja először az Il Duce (A →Vezér) mint a fas. mozgalom vezetője címet, a Nemzeti Fasiszta Párt (Partito Nazionale Fascista, PNF) 1921.nov.7-i megalakulásától ugyanezen megnevezéssel pártvezér. az 1921. máj.15-i választásokra a polg. Nemzeti Blokkal szövetségben készül fel. 35 képviselőt juttat be a parlamentbe (Montecitorio), ahol Milánó képviselőjeként foglal helyet. pozícióit erősítette, hogy miközben az év végére a szoc. szakszervezetek taglétszáma 2 milióról 800 ezerre esett vissza, a fas. befolyás alatt álló ún. nemzeti szakszervezetek tagsága félmilliósra, 1922 őszére 700 ezresre növekedett. Az 1922.okt-i korm.válság idején tömegdemonstrációt szervez, mivel: „Mozgásba kell hozni a tömegeket, hogy parlamenten kívüli válságot váltsunk ki és hatalomra jussunk”. Miután a lehetséges korm. főjelöltek a zűrzavaros belpol. helyzetben nem tudják vállalni a me-i teendőket, →III.Viktor Emánuel kir. okt.30-án -nek adja a me-i megbízatást. koalíciós korm-a 31-én alakul meg. A mozgósított 26 ezer feketeinges fasciotag 31-én már csak ünnepi felvonulást tarthat a fővárosban, bevonulás helyett (Marcia su Roma). – az 1920-as évek végéig kiépíti diktatúráját. 1923.jan.13-án megalakul a Fasiszta Nagytanács mint az állami hierarchián kívüli legfelsőbb tanácskozó szerv. 1923 elejétől megszervezik a fasiszta milíciát (Milizia Volontaria per la Sicurezza Nazionale, MVSN), amely mint belbiztonságikarhatalmi szervezet, a squadrókra épül, majd magába olvasztja az egyéb nacionalista (kékinges) félkat. osztagokat. 1924.aug. 1-én a milíciát bevonják a hds. kereteibe, majd 1925.okt.5-én a Fas. Nagytanács határozatot hoz a squadrók felszámolásáról. Az 1924.ápr.7-i választáson a PNF a szavazatok 66,6%-át nyeri el. 1925.jan.3-án kir. felhatalmazás birtokában elnapolja a parlamentet. Az 1925.okt.2-i Palazzo-Vidoni egyezmény a munkásság kizárólagos képviselőjének ismeri el a Fasiszta Korporációk Szövetségét, ezen keresztül megteremti a gazd. élet állami ellenőrzésének lehetőségét. 1930.okt.1-én elnökletével megalakul a Korporációk Nemzeti Tanácsa, ezzel az ellenőrzés teljessé válik. 1925.dec.24-én jogot nyer arra, hogy me-i előzetes jóváhagyása nélkül egyetlen tv.javaslat sem nyújtható be. 1926.jan.31-én alkotmánymódósítás teszi lehetővé a rendeleti úton való kormányzást. Nov.5-én rendeletben tiltják be az ellenzéki pártok működését. Az 1927.ápr.30-án kihirdetett Munka Törvénykönyvével (Carta del Lavoro) megszüntetik a sztrájkjogot. 1928.nov.15-én tv-t fogadnak el arról, hogy a Fas. Nagytanács, amelynek elnöke a me. (), titkára a PNF főtitkára, az államhatalom „legfelsőbb szerve, amely összeegyezteti és egységbe foglalja a rendszer minden tev-ét”. Az 1929.febr.11-én aláírt lateráni szerződéssel rendezi Ol. és a Vatikán 1870 óta rendezetlen viszonyát, ami a katolikus ol. tömegek megnyerése szempontjából fontos volt számára. – külpol. programja a Római Birodalom feltámasztására épül. A hódítás célpontjának a Duna-medencét, a Földközi-tenger (Mare Nostrum, a „Mi Tengerünk”) térségét és K-Afrikát jelöli meg. 1933-ban már nyíltan beszél a hódításról: „Egy évtizeden belül Eu. fasizálva lesz vagy fasizálódni fog. Az ellentmondást, amely a jelenlegi civilizációt béklyókban tartja, nem lehet másként meghaladni, mint a római elmélet és bölcsesség útján.” A Duna-medencébe való pol. és gazd. behatolás egyik eszközét Mo. revíziós törekvéseinek támogatásában véli felfedezni (→magyar-olasz kapcsolatok). Az 1930-as évek közepéig →Hitlertől, távol tartja ~-t, hogy igyekszik megakadályozni az →Anschlusst. Hódító tervei megvalósításához azonban nem nélkülözheti a n. pol. támogatást, ezért 1935-1936-tól mindinkább közeledik Hitlerhez, majd 1938-ban lemond az osztrák függetlenség védelmezéséről. A →Tengely gyengébb partnereként kapcsolódik be közvetlenül a fe.szünet előtt, 1940.jún.10-én a n-fr. háborúba, hogy győztesként vehessen részt a békekonferencián. Erre azonban nem kerül sor, Ol. nem kapja meg a Fr-tól követelt területeket, köztük Korzikát, Nizzát és Tuniszt. A →párhuzamos háború részeként indított 1940.szept. 13-i egyiptomi, majd okt. 28-i görögországi tád. nyomán nyilvánvalóvá válik az ol. fe. erők korszerűtlensége és gyengesége. Mivel mindenütt n. csapatok bevetése válik szükségessé az ol. arcvonal megtámogatására, ~ egyre inkább Hitler vazallusává süllyed. 1943.júl.25-én a sorozatos vereségek és az egyre erősödő belső elégedetlenség következményeként bekövetkezik az olasz fasiszta rendszer bukása. Hitler személyes utasítására egy n. kommandó (→Skorzeny) szept.12-én kiszabadítja ~-t, aki 15-étől Köztársasági Fasiszta Párt (Partito Repubblicano Fascista) néven újjászervezi a PNF-t, Köztársasági Fasiszta Gárda (Guardia Nazionale Repubblicana) néven az MVSN-t (a fas. milíciát), 18-án É-Ol-ban kikiáltja az →Olasz Szociális Köztársaságot. A székhelyéről Salói Köztársaságnak is nevezett n. bábállamnak azonban semmiféle pol. és kat. súlya már nincs. ~ 1945 elején a koncepciós veronai perben elítélteti azokat a fas. vezetőket, akik 1943.júl-ban ellene fordultak. Többeket kivégeztet, köztük vejét és egykori küm-ét, gr. →Cianot. A Salói Közt. területe az →olaszországi hadműveletek során egyre csökken, 1945. ápr.25-én Rafaele Cadorna tbk. vezetésével több városban felkelés robban ki, a n-ekkel együtt menekülő ~-t 27-én elfogják, a Nemzeti Bizottság előzetesen kiadott ítélete alapján 28-án 15 fas. vezetővel és barátnőjével, Clara Petaccival együtt lövik agyon. Tetemüket Milánóban fejjel lefelé felfüggesztve közszemlére teszik. ⬩ RI, SP, 826.
Mussolini és Hitler a keleti fronton, Ukrajnában
