Német megszállási politika
Német megszállási politika: a n. hds. és biztonsági szervek intézményei és intézkedései a n. érdekek érvényesítésére az általuk megszállt Mo-i területeken 1944-1945-ben. →Horthy →kormányzó az 1944.márc.18-i →klessheimi tárgyalásokon elutasította ugyan, hogy deklaratíve és formálisan beleegyezzen →Magyarország német megszállásába, de vállalta, hogy helyén marad és gyakorolja államfői jogkörét. Márc.23-án az alkotmányosság ismérveinek megfelelő →kormányt hagyott jóvá. A →Sztójay-kormány hagyományos eskütétele kifejezte a jogfolytonosságot. Ez a megoldás kedvező volt a n-ek számára. →Hitler szerint „Az előny, amit egy ilyen korm. léte [...] ad, az, hogy a m-ok tovább működtetik [...] saját közig-ukat, és No. mint megszálló hatalom nem kénytelen egy teljesen új közig. apparátust beindítani, amire [...] pusztán személyzeti tekintetben sem telne erejéből. Ezen felül fontos, hogy a m. gazd. tovább működjék.” – Máj. elején minden harcképes alakulatot kivontak Mo-ról, helyüket szervezés és/vagy kiképzés alatt álló egységek foglalták el, kb. 40-50 ezres létszámmal. A n. érdekeket egy csekély létszámú megszállási apparátus biztosította. A pol. és ált. irányítás Edmund →Veesenmayer címzetes SS-Brigadeführer kezében volt, aki a Hitler által személyesen parafált, márc.16-i hatályú kinevezési okmánya szerint kettős funkciót látott el. A hagyományos diplomata-feladatkörnél jóval nagyobb hatáskört biztosított számára, hogy mint a →Nagynémet Birodalom Mo-i teljhatalmú megbízottja működött. „Az ország teljes közig-át az ő irányítása alatt álló korm.” intézte, „azzal a céllal, hogy az ország minden erőforrását, elsősorban gazd. lehetőségeit, a közös hadviselés érdekében maximálisan kihasználja”. Felelős volt „a m. pol. minden fejleményéért”. Veesenmayer, aki utasításait a bir. küm-től kapta, egy kb. 20 fős törzzsel irányította az összes polg. jellegű m. korm.hatóság tev-ét. – →Himmler SS bir. vezető Otto →Winkelmann SS-Obergruppenführer und General der Polizei személyében ápr.1-i hatállyal magasabb SS- és rő. vezetőt nevezett ki Mo-ra. Ő irányította az →SD, ill. →Gestapo Mo-i tev-ét, kb. 25 főnyi törzsével. A két apparátus hozzávetőleg 500-600 főt tett ki. Adolf →Eichmann SS-Obersturmbannführer mintegy 200 fővel (→Eichmann-kommandó) irányította a Mo-i →zsidódeportálást. Ápr.25-i hatállyal Hans von →Greiffenberg gy. tbk-t, aki 1943.okt.10. óta Bp-i kat. attasé volt, Hitler Mo-i meghatalmazott tbk-ká nevezte ki. Máj.1-i hatállyal Greiffenberg alárendeltségébe léptek a →Wehrmacht Mo-i alakulatai is. Ő tartotta az összeköttetést a →Honvédség vezetőivel, kijelölte a →Honvédelmi Minisztérium és a →Honvéd Vezérkar egyes részlegeihez, vmint a harcoló →seregtestekhez és magasabbpság-okhoz beosztott n. összekötő ti-eket, akik közvetlenül ellenőrizték a hds-t. Cuno Heribert →Fütterer rep. tbk-ot., aki 1938-tól légügyi attasé volt Bp-en, ápr. 4-i hatállyal →Göring bir. légi msl. kinevezte a Mo-i n. légierő vezénylő tbk-ává. Fütterer ezzel rendelkezési jogot nyert a →Honvéd Légierő felett, beleértve a földi létesítményeket és a →légvédelmet is. – A n. megszállási rendszer ily módon történt, a m. államapparátusra támaszkodó kiépítése megvalósította Hitler pol. céljait. Megakadályozta Mo. kiválását a →német szövetségi rendszerből, ill. a háborúból; kiküszöbölte a m. pol. életből a →Tengelyellenes tényezőket, s elérte a Mo-i zsidók túlnyomó többségének deportálását, ill. elpusztítását. A m. államapparátus n. célok érdekében történő működtetéséhez elegendőnek bizonyultak a felső posztokon végrehajtott személycserék, így a n-ek meg is elégedtek ennyivel. – A n. vezetés még 1944 őszén is rendelkezett olyan tartalékokkal, amelyek lehetővé tették a „minimális erőbevetés – maximális eredményesség” taktikájának alkalmazását Mo-on. Az okt.15-i →kiugrási kísérlet meghiúsítása után sem kényszerültek arra, hogy saját apparátust építsenek ki a még ellenőrzésük alatt álló országrészek igazgatására. Rendelkezésükre állt a →Szálasi Ferenc vezette →Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom, amely a →nyilas hatalomátvétel során zökkenőmentesen átvette a hatalmat, s biztosította a n. érdekek további kiszolgálását, beleértve a háború folytatását is. (Még: →Szovjet megszállási politika) ⬩ SP, 844.
