Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom
Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom: a →fasiszta pártok csoportjába tartozó ellenzéki, majd hatalmat gyakorló pol. szervezet. 1939. márc.8-án alakult →Hubay Kálmán vezetésével, →Szálasi Ferenc febr.24-én betiltott Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom nevű szervezetének utódpártjaként. Szálasi a ~ létrejöttekor büntetését töltötte, ennek ellenére őt tekintették pártvezérnek. A ~, ill. elődszervezetei (nyilaspártok) a hierarchikus pártok csoportjába tartoztak, zárt és centralizált párt- és mozgalmi szervezetekkel, és nyilvántartott tagsággal rendelkeztek. A Mo-i pártok túlnyomó többsége a választási pártok csoportjába tartozott, ez még a dualizmus korában alakult ki, jellemzője volt, hogy az ide sorolható pártoknak ténylegesen csak vezetőségük, parlamenti és tv.hatósági csoportjaik működtek, önálló hierarchiát és mozgalmat nem építettek ki, a fenntartott kereteket a választásokra aktivizálták. A nyilas-pártoknak mindig része volt egy illegális vagy féllegális mozgalom, amely a hatalomért folytatott harc bázisát képezte. A ~ megalakulásától megjelenő kettős elnevezés innen eredt. – Szálasi pártja 1938 nyarán kb. 75 ezer taggal bírt, ez később 250-300 ezerre duzzadt. 1941-től a taglétszám apadt, majd →Magyarország német megszállásától ismét nőtt, a →nyilas hatalomátvétel idején mintegy 100 ezresre, amit kb. 1000 pártszervezet tömörített. Az 1939. évi →pünkösdi választásokon (a többi szélsőjobboldali párttal együtt) több mint 900 ezer szavazatot gyűjtött, s maga 31 mandátummal került be a →Képviselőházba. Tömegbázisának növekedését az 1930-as évek második felében egyfelől a nsz. No. látványos sikerei, másfelől a Mo-on felhalmozódott szociális feszültség magyarázta. Ez utóbbit használta ki a szélsőjobboldali ellenzék, amelynek pol. szervezetei programjukban elsősorban a dolgozóosztályokat, a kispolgárságot és a középrétegeket célozták meg. A ~ 1939-es ún. országépítő programja munkaállamot hirdetett, a munkanélküliség felszámolásával, követelte a hadi- és energiaipar államosítását, a földreformot, a kisipar és kiskereskedelem szabadságát és védelmét, ill. az ún. élősdi jövedelmek felszámolását. Ez utóbbi kapcsán ún. zsidómentes államot hirdetett. Demagógiájának forradalmiságát hitelessé tette a nyilaspártok elleni rendszeres hatósági fellépés. Mindezen túl a nyilaspártok igyekeztek közösségi kereteket teremteni a tagság és a rokonszenvezők számára. Az önmagát a társ-ból kirekesztettnek érző kisembert vonzották a pártélet formaságai és rendezvényei, amelyek során ő is szóhoz, esetleg funkcióhoz juthatott, s felöltve az „egyenruhát” (zöld ing, bricsesznadrág, csizma vagy birlgeri, vállszíjas derékszíj), „valakinek” érezhette magát. Sok kétes egzisztencia is csatlakozott a nyilaspártokhoz, hasonló okokból, ill. a tulajdonszerzés vágyával. A nyilaspártokban a középszintű irányításba ált. középosztályokhoz tartozók, kispolgárok, kiskereskedők kerültek be, a legfelső vezetésbe katonatisztek, értelmiségiek, hivatalnokok. 1941-ben a vezetés vmely szintjében részt vevők közül 25% volt értelmiségi, 25% kisiparos, 21% földműves, 9% tisztviselő, 8% kereskedő, 2% egyéb. – A ~ 1944.márc.19. után sem szerzett állami pozíciókat, mivel Szálasit Berlinben nem tekintették komoly politikusnak, a hungarizmust a →Volksbund érdekeit sértő irányzatnak tartották, ill. →Veesenmayer teljhatalmú bir. követ a →Magyar Megújulás Pártját, →Winkelmann, a Mo-i SS- és rő. erők főpk-a →Magyar Nemzetiszocialista Pártot támogatta. A ~ ideje 1944 őszén érkezett el, amikor a MMP összeomlott, a a MNSZP-ről bebizonyosodott, hogy szervezett ereje jelentéktelen. A n-eknek olyan pol. erőre volt szükségük a →német megszállási politika továbbviteléhez, amely nem csupán hajlandó a m. államgépezet, a gazd. és a hds. működésének fenntartására, de arra társ. bázisánál és szervezett erejénél fogva képes is. Veesenmayer szept.26-án közölte Szálasival →Hitler döntését, miszerint őt tekinti „felelős tényezőnek” minden vonatkozásban. Megkezdődhetett a →nyilas hatalomátvétel előkészítése.⬩ SP, 870.
