Soltész Elemér
Soltész Elemér (Ombód, 1874.ápr.18. – Debrecen, 1957.aug.8.): prot. táb. püspök, vőrgy. Közel negyedszázadig nagybányai ref. lelkész. Az 1923.febr.1-én megalakított közös Prot. Táb. Püspökség vezetője. Tevékenysége középpontjában a prot. kat. egyházközségek (a hét kat. kerületnél egy-egy) megalakítása, a felekezeti feszültségek elkerülése állt. A II.vh-ban szervezte a ref. és ev. lelkészek mozgósítását, a katonák lelki gondozását, arra törekedett, hogy minden eü. alakulatnál a r.k. mellett prot. lelkész is legyen. 1944.okt.15. után is Bp-en maradt, nem hajtotta végre a kiürítési parancsot. A kat. vezetés ~ leváltását kezdeményezte, azonban a prot. egyházak közötti megállapodás figyelmen kívül hagyása nélkül azt nem valósíthatták meg. A háború után szolgálattételre jelentkezett, 1947-ben előléptették altábornaggyá, 1948.nov. 1-én nyugdíjazták. ⬩ VJ, 1050.
