Stomm Marcel
Stomm Marcel gr. (Vác, 1890.dec.24. – Bp., 1968.ápr.25.): m.kir. tbk., 1943.febr.1-től al-tbgy. Legjelentősebb két vh. közötti beosztása londoni és washingtoni kat. attaséi állomáshelye (1931.febr.27. – 1934.febr.16.). 1937.máj.1-től 1939.aug.1-ig 7.gy.e., ezt követően 14.gy.dd. (1942.febr.12-től k.ho.) pk. Alakulatai élén részt vesz a →Felvidék és →Délvidék visszacsatolásában. 1942.dec.5-től a →2.magyar hadsereg Don menti arcvonalán III.hdt. pk. ~-hez fűződik a m. hadtörténelemben példa nélküli, 1943. febr.1-én kelt parancs, amelyben (a további harc reménytelensége okán) feloszlatja hdt-ét. Maga egy kisebb csoporttal megkísérli a hátrajutást, de febr.3-án szűkebb törzsével sz. fogságba esik. Onnan (amputált lábakkal) 1951. máj.16-án tér vissza. Személye szóba kerül a már a szerveződés állapotában feloszlatott, m. hadifoglyokat tömörítő antifas. →Magyar Légió vezetésénél. Hazatérte után a légió meghiúsulásáért, ill. koholt vádak alapján a bp-i Kat. Bíróság halálra ítéli. Ezt az Elnöki Tanács kegyelemből életfogytiglanra, később 12 év börtönre változtatja. Vácról 1956.aug.6-án szabadul. 1989.máj.30-án rehabilitálták. ⬩ SzP, 1058.
