Tüzérség
Tüzérség: a II.vh. idején több jelentése volt: 1. →fegyvernem; 2. fe.fajta, azaz fe.zeti eszközök összessége; 3. tudomány. – 1. Mint fn. tü.kötelékek, amelyek rendeltetése harcban más fn-ek érdekében tűzfeladatok megoldása. 2. Mint fe. fajtához tartoztak: á-k, tarackok (tar-ok), av-k, reaktív ~-i eszközök, lőszerfajták; ~-i jművek.: önjáró lg.talpak, kerekes és lánctalpas vontatók, lófogatok; tűzvezetési és megfigyelési eszközök. 3. A ~-i tudomány főbb területei: külső és belső ballisztika, anyagismeret, lg.anyag, lőszerek, robbanóanyagok és lőpor előállítása, a ~ harci alkalmazása, ~-i lőelmélet és tűzvezetés, ill. a ~ története. – A II.vh-ban a szárazföldi csapatok legnagyobb tűzerővel rendelkező fn-e volt. Csapat- és főpság-i, ill. földi- (táb.) és légv. ~-re osztották. A táb. ~-t á., tar., reaktív (sorozatvető), pct., hgy. és av. ~-re, ill. fogatolt, gépvontatású, önjáró és szállított ~-re tagolták. Űrméret szerint lehetett k. (100 mm-ig), köz. (100-200 mm) és neh. (200 mm felett). Tűz- és harcvezetési alegysége az üteg, 2-4 ü. alkotott 1 osztályt. A tü.o-kat tü.ezd-be vagy dd-ba vonták össze. A n. és sz. hds-ben léteztek tü.ho-k és hdt-k is. (Még: →Tüzérség [magyar]; →Tüzérség tűznemei) ⬩ SzA, 1179.
