Utász
Utász: olyan katona (egység) a →műszaki alakulatokon belül, aki (amely) közreműködött vízen történő átkeléseknél, megerődített állások védelménél és megtámadásánál, erődítési munkálatoknál, mű. záróharcban (robbanó és nem robbanó →műszaki zárak létesítésével), vmint nagyobb rombolásokban és különleges szakismeretet megkövetelő mű. munkákban. Az ~-ok felszereléséhez tartozott a kézi, a keresztvágó fűrész, a hosszúnyelű ásó és csákány, az erdei fejsze, a 10 m-es (rövid) kötél és egyéb famegmunkáló kéziszerszámok. Ide tartoztak még a robbanó- és gyújtóanyagok, a külmotoros rohamcsónakok, a kézi és gépi cölöpverők, a táb. kovácsműhelyek, a rombolócsörlők, vmint a záróharcanyagok (aknák). Legkisebb szervezeti egysége az ~raj volt, legnagyobb az ~zlj., amely ált. 3 ~szd-ból állt. ⬩ BE, 1203.
Magyar utászok által létesített hadihíd 1944 tavaszán Galíciában, a Zielona völgyében
