Kula, Bács megyében, vegyes német-szerb-magyar m. v. a Ferencz csatornája mellett, annak csaknem közepe táján: 7353, u. m. 4524 róm. kath., 2813 nem egyesült óhitü, 16 zsidó lak. Van itt egy nagy kath., és egy óhitü templom; egy roppant serház, mellyben hires sert főznek; egy derék vendégfogadó, kávéházzal, és tánczteremmel; több jeles uradalmi épületek. A helység felett északra a teleskai dombok nyulnak el, mellyek tehetős bort termő szőlőkkel kevélykednek; a többi határ pedig kövér buza termő, fekete szántóföldekből s zsiros rétekből áll. A szerbek és magyarok többnyire vagyonos földmüvelők, gulyát, ménest s számos juhnyájakat tartanak, gabonájukat pedig gyakran az itten megállapodó hajókra adják el. A németek ellenben mind mesteremberek, s köztök igen ügyes kötéljártók és kalaposok találtatnak. F. u. a kamara, s feje egy uradalomnak. Határa 1100 négyszögölével 25877 h., mellyből 272 4/8 urbéri, 10 szabad telek után van 10062 h. szántó, 6731 h. rét és beltelek, 7226 h. legelő, 798 hold szőlő. Uradalmi birtok 427 hold szántó és rét, 74 h. tó, 559 h. utak.