Paks
Paks, magyar-német m.-város, Tolna vmegyében, a Duna jobb partján, saját postahivatallal és váltással, Duna-Földvár és Tolna közt. Fekvése a Szekszárdról jövőknek igen kellemesen tünik szembe, északról és nyugotról meglehetős meredek hegy keriti, dél-nyugotra pedig róna, s többnyire homokos térség veszi körül. – Utczái tágasak, s a fő utcza derék épületeket mutathat. Népessége 8294 lélek, kik közt 1530 ágostai, 1150 ref., 816 héber, 5 óhitü, a többi rom. katholikus, s mindegyik felekezetnek helyben van papja és oskolája az óhitűeket kivéve. – A magyar nyelvet a németek is beszélik. – Határa Paksnak szerfelett nagy, s több pusztákkal bir, de nagy részt homokos. Roppant legelője a folyóhomok miatt csaknem haszonvehetlen, s ennek egy része fákkal van kiültetve. Szőlőhegye messze kiterjed, s jó bort terem. Volt urbéri telek 95. Van itt továbbá 250 kézmüves, 37 bolt, 25 dunamalom, nagy vendégfogadó, s rév a Dunán. Tart 4 országos, és 2 élénk hetivásárt Eredetét Paksnak sűrű homály fedi, de hogy itt romai gyarmat lehetett, bizonyitják a kiásott romai pénzek, emlékkövek stb. Az is bizonyos, hogy régi helység, mert a Vaticanum könyvtárában található régi irományban, hol a hat-évi tizedet megadó pécsi püspöki megyebéli helységek számláltatnak elő, már mint falu emlittetik Pákos nevezet alatt. I. Lajos Paksot ama hires Apostagi Zemerének ajándékozá, ki ura életét a tatárok ellen viselt háboruban megmentette, s kinek maradékai Paksi, de Pákos nevet vevén fel, sokáig virágzó nemzetségnek lettek alapitói, s Tolna, Pest, Solt, Fejér és Békés vgyékben roppant jószágokat birtak. Kihalván a férfi ág, az egész örökség leány ágra ment, s most is e jogon, mind Paksot, mind a többi jószágokat számos közbirtokosok birjak.
