Szentes
Szentes, szabad népes magyar város, Csongrád vmegyében, közel a Tiszához a Kurcza vize mellett, melly a Körösből szakadván ki Mindszenten felül a Tiszába ömlik, Pesthet 16, Szegedhez 5 mfdnyi távolságra. Népessége 20,060 lélek, kik közt 6700 r. kath., 12,220 reform., 340 evang., 600 n. e. óhitü, 200 zsidó, s nyelvőkre mindnyájan magyarok. Házak száma 2310. Nevezetesebb épületek: a ref. nagy templom, rézzel fedett tornyával, s ugyan ezeknek emeletes oskolája; a kath. anyaszentegyház és parochia, a városnak az uraságtól megvett épületei, a városháza, a nagy vendégfogadó, s több csinos magános polgári házak. Van a görögöknek is egy kis sz.egyházok, az evangelikusoknak templomok, egy synagoga, gyógyszertár, postahivatal. Még 1800. csak két ház volt cseréppel fedve, de jelenleg igen sok, serkentvén erre a lakosokat mind példája, mind a Tud. Gyüjteményben kinyomtatott oktatása által, a mostani nagy érdemü idősb. ref. predikátor: Kiss Bálint. Van itt a reformatusoknak a feljebb emlitett nagy oskolával együtt 5 oskola épületjök. A katholikusok 3, n. e. óhitüek, evangelikusok, és zsidók egy egy oskolát tartanak. Találtatik itt egy ref. és egy kath. ispotály. Egészen róna, s csak néhány emberi kéz által csinált halmoktól hasitott határának kiterjedése 6 négyszögü mfd., beszámitván az utakat, s vizek árkait is; de ennek 1/3 része a csak nem minden évben előforduló árvizek miatt nagy részt mind eddig haszonvehetetlen volt. Földjének területei igy következnek: felül 2–3 láb mélységre fekete termőföld (Dammerde), ezen alul két ölnyire sárga agyag, mellynek alja kövecses, ezután jön kékes kénköves szagú marga. A szántóföldek, mellyek közt 554 7/8 állomány, sessio, telek (egy állomány 56 holdból, egy hold 1100 ölből állván), egy tagban vannak kiadva, s azokat kiki tetszés szerint mivelheti. Minden gazdának vannak tanya épületjei, itt teleltetik jószágaikat, nyáron itt tartják fejős teheneiket, jármas ökreiket, kocsi és nyomtató lovaikat, és többen a takarás után a juhokat is. A legelők közösek, a eddig kiki annyi marhát tarthatott, mennyit tetszett. Az allodialis földek 5270 holdat tesznek, ide számlálván a sz. lászlói majorságot és Bökényt, a Fábiányi puszta pedig, mellyet szinte a szentesiek mivelnek 13,600 holdat foglal el. Szentesnek földje gazdag termékenységü: mert minden ugarlás, trágyazás nélkül csak egyszeri szántás után őszi gabonából 5–24 magot ád. A szántást rendszerint ökrökkel végzik 4–6–8 darabot fogván egy ekébe. Szőlője két helyen van a városnak, az északi részén lévőt Hékédi, a délit Berki szőlőknek nevezik, mind össze 1064 holdat tesznek, de kevés bort szolgáltatnak, Gyümölcsfáikat csak 30 esztendő óta nemesitik. Erdő nincsen, hanem a Tisza és Kurcza partjain füzesek vannak, de ezek kevés tüzifát adnak. Ákáczfákat majd minden udvaron, s az utczák mentében olly bőséggel láthatni, hogy a város távolabbról ákácz-erdőnek tetszik. A Tisza rétjén eddig bőven termett nád és gyékény, hanem ezek gyökereit száraz esztendőkben a sertések elpusztitván, most haszontalan gizt gazt terem. Vizimalma van a Tiszán 31, szárazmalom 44, szélmalom 2, olajmalom 5. Czéheik vannak a csizmadiáknak, szürszabóknak, és ruhaszabóknak, szücsöknek, kovácsoknak, kerékgyártóknak, vargáknak, ácsoknak, molnároknak, és takácsoknak. Vannak kőmivesek, korsósok, fazekasok, 2 könyvkötő, pék- és ruha-festő. Az asszonyok kender- és lenfonalaikat takácsokkal szövetik, s pénzért fejérittetik. Jövedelme van a városnak a Bódi vagy Béldi révből a Kurczán lévő vámból, állodialis és árendalis földekből, sörházból, malmok, mészárszékek, vendégfogadók, csapszékek árendáiból, a szőlőkre, házakra, földekre kivetett adóból. A Tiszán, Kurczán, Körösön kivül e következő folyói vannak még: Kórogy, Veker, Mágócsi-ér; de ezekben csak árviz idején szokott víz lenni. A Tiszából legtöbbet potykát; kecsegét ritkán fognak ki a halászok. Szentes határán, több már elpusztult helységek voltak, milyenek: Ecser és Fabián, mellyeknek puszta templom falai még most is állanak, s az ecseri templom nagy tornya csak 1752-ben dült le, Sz.-László, Királyság, Sz.-Mihályfalva, ennek szentegyháza alapköveit 1835-ben ásták ki, Hekéd, Sz.-Ilona szigete, és az ugy nevezett Pétska város melly onnan nevezetes, hogy Haruckern György hadélelmezési biztos 1697–1698 itt sütette a sok kenyeret Eugen serege számára.
Szentes, mostani nevét első birtokosától, bizonyos Zendus nevü magyar vitéztül vette. Első eredete homályos; hanem tudva van, hogy itt romai gyarmatok laktak: mert a Kurcza vize partján a város északi vége felől, most is sok hamuval megtöltött vastag cserépedény találtatik, több római pénzekkel együtt. – 1239-ben a Nagy-Kunsághoz tartozott, valamint ezzel határos Kún-Szarvas, Kun-Dorus, Vásárhely, s más Körös- és Maros közti földek. Hanem már Corvin Mátyás idejében Békés vármegyébe esett, és 1686 táján, midőn a török e részről kiüzetett, kapcsoltatott Csongrád vmegyéhez, H. M. Vásárhellyel együtt, melly ismét Csanád vmegyétől vétetett el; 1241 a kunok a tatárokkal egyesülve kirablották, s elpusztitották. 1530 táján a város bevette a ref. vallást részint saját földesura Dossy Miklós, részint Fabián Sebestyén, Mágócs, és Sz.-Mihályfalva birtokosainak, u. m. Mágócsi András, és Gáspár, Sövényházi Móricz Péternek példájára, Ozorai Imre, Túri Literatus Lukács, és a Kun nemzetből való Szegedi Kiss István lévén itt a terjesztő tanitók. A török háborukban sokat szenvedt ezen helység a törököktől, tatároktól, németektől, ráczoktól, s három izben egészen felégettetett. A lakosok menedékhelye a város mellet elnyuló nagy rétség volt. A törökök itteni uralkodása alatt, a gyulai basa, török és tatár családokat szállitott ide lakosokul, melly alkalommal a magyarok a város alatti rétségben levő Sz.-Ilona szigetébe költöztek, Büttösi István nevü papjokkal. 1686 ezen város alatt verte meg Veteráni cs. k. generál a szegedi törökök segitségére siető gyulai és szarvas várbeli törököket a mikor aztán, ezen vidékről végképen elpusztultak, s a kik itt maradtak keresztényekké lettek, s a magyarokkal összeházasodván, maradékaik most is török néven neveztetnek. 1709. a döghalál 900, 1739-ben 800 lakost seprett el. 1716. a Temesvárt ostromló császári sereghez kenyeret, zabot, szénát, sajtot szállitott a város, az oskolamester Szőnyi Lőrincz is elkisérvén a lakosokat, ki szinte fegyvert fogván, mind Temesvárnál, mind Nándor Fejérvárnál példás jeleit adta vitézségének. – 1747-ben a reformatusoktól a templom s papiház elvétetett, s a kevés számmal megtelepedő katholikusoknak adatott által, a reformatusok vályogból épitvén maguknak egy kis szentegyházat. 1748. a sáskák pusztitották határaikat, mellyektől csak 1750-ben juliusban szabadulhattak meg. 1760. husvéd másod napján tüz támadván, a város 2/3 része, a ref. vályog szentegyházzal együtt leégett, mellynek felépitése téglából ugy engedtetett meg, hogy a torony a templomtól 7 ölnyi távolságra legyen. Ennek helyébe épült a mostani szép és nagy szentegyház 1806–1825-ig, a napszámokon kivül 34,176 ezüst forintba kerülvén. – A Körös és a Tisza nevezetesebb áradásai voltak: 1751-ben, 1816, és 1830-ban. Ezenkivül emlékezetes a lakosok előtt az 1765-ik sáros tél, és azt követett bő nyár, valamint az 1784. 1807. 1816-iki fergetegek, mellyek sok jószágokat elpusztitottak. 1831-ben cholerában 1100 lakos halt meg augustus hónapján. 1836. minden jószágnak közel 1/4 része eldöglött. 1836. elején, a város lakosai mélt. gróf Károlyi István, Lajos és György urak engedelmével örökösen megváltották magokat, ns. Papi Boros Sámuel akkori főbirónak emlékezetet érdemlő törekedése, s a nemes és nem nemes polgároknak egyetértése következtében, 1,368202 ezüst forintért és 47 krajczárért.
