Zombor
Zombor, királyi város, a szerb vajdasághoz tartozó Bács vmegyében, kies termékeny rónaságon, Bajához 9, Szabadkához 8, a Dunához 2, s a Ferencz csatornájához 1/4 órányi távolságra, saját postahivatallal. Utczái nincsenek ugyan kikövezve, de rendesek, tágasok. A belváros négyszögben árokkal vétetik körül, a külső város fő utczái innen csillagsugár formán ágadzanak szét; keresztutczáktól keresztülszelve, járdái többnyire téglákból vannak kirakva. Jelesebb épületei: a vármegyeház, melly két sarokra épült két emeletes épület nagy udvarral, szemközt állván az egy emeletes, és toronynyal ellátott fogház; a csinos egy emeletü s toronynyal ékeskedő szinte négyszögü városház; a kamarai igazgatósági épülete; és számos jeles magánházak, mellyek közt már most emeletesek is számosan találtatnak. A régi fő kath. templom a mellette fekvő plebániai épülettel hajdan ferencziek zárdája volt; de II. József császár által eltöröltetvén: az apatini uton volt barátok kerte is elvétetett, s jelenleg 16 házhely foglalja el. A kis óhitü szentegyház hajdan török mecset volt; a görögök temploma pedig igen jeles épület. Határa Zombornak tágas, mert 42,322 holdra terjed, holdját 2000 négyszögölével számitván. Ebből szántóföld van 12,579 hold, beltelek és rétek 24,085 h., legelő 1758 h., szőlő 1430 h., tölgyes erdő 1160 h., mocsár 250 h., utak, utczák stb. 700 hold. Rónán fekvő szántófölde fekete, lapos, néhol dombos, és olly jó minőségü, hogy trágyára kevés szükség van. Innen gabonája bőven terem, szénája szükségen felül, de legelője szűk, erdeje is kevés. Bora sok van de nem igen jó; a város körül pedig szép veteményes kertek és gyümölcsösök szemlélhetők. A határt a Mosztonga mocsáros vizér, és a Ferencz csatornája nedvesitik; szállásokra levén felosztva, minden felé csinos majorok tünnek szembe. Népessége 1844-ben 3159 házban volt 21,647 lélek, kik közt nem egyesült óhitü férfi 5948, r. kath. 4948, zsidó 45, ágostai 9, reform. 12, családfő 6228, polgár és kézmüves 1166. Nyelvet illetőleg letöbben vannak szerbek, aztán németek, s végre magyarok. Foglalatosságuk: a mezőgazdaság, mindennemü kézmüvek üzése, kereskedés különösen gabonával és szarvasmarhával. A kereskedést igen előmozditja az innen 1/4 órányi távolságra fekvő Ferencz csatornája, s még inkább előmozditaná, ha a várossal egy mellékcsatorna által összeköttetnék. Van itt egy vegyes szövetgyár egy társulat birtokában, s egy másik gyapjuszövetgyár. Tanintézetek: egy tanitóképző-intézet a n. e. óhitü szerbek számára, továbbá kath. és óhitü fő nemzeti tanodák. – Hajdani állapotjáról keveset lehet tudni. Zsigmond király alatt azonban már szerviai szerbek laktak itt; a törökök idejében keritett hely vala, őrsereggel ellátva. A törökök kiüzetése után 1745-ig katonai végváros volt; ekkor polgárivá lett, az 1741-ik 18-dik törvényczikk értelmében pedig 1749ben febr. 17-én kelt szabadalom szerint királyi várossá tétetett, váltságul 150,000 p. forintot fizetvén. Ekkor hozzátartozó puszták voltak: Bukovácz, Csicsova, Gradina, Jvanovoszello, Saponya, Bility, Nenadity, Korankova, Rancsevo, Bratyevity és Piperos. E két utóbbi most tőle elesett, cserében a stanicsiczi határból kapván helyette. A határhoz tartoznak még Ktusevely, Gákova, Sztapár és még 4 helység, mellyeknek jövedelmei 3 éven át a számadásokban is feltaláltatnak; de ezek a királyi oklevél által a határhoz nem kapcsoltattak.
