’Αγυρτης,
’Αγυρτης, κολδυλ⌠ ϕ⌠σ (ϖ. ⎞. αγειρω = gyűjtők), ki mindenkinek jövendőt mondott; a hiszékeny emberekkel egy urnából verseket húzatott ki vagy koczkavetéssel sorsolt ki közöttük jós mondásokat. Olyanokat is neveztek így, kik kolduló szerzetesek módjára befogadott idegen istenségek cultusára pénzt gyűjtöttek a nép között. Leghirhedtebbek voltak a metragyrtesek, Cybele (magna mater deorum) fanatikus papjai, kik önmagukat megcsonkítva vagy megsebezve, valamint a keleti dervisek és fuvola hangjai mellett ordítva járták be az istennő képével a vidéket; egyébként mindenféle szolgálatra készek valának. A rómaiak csak bizonyos napokon türték mesterségük gyakorlását. Cic. legg. 2, 16. G. J.
