Αισυμνητης
Αισυμνητης, már Hom. Od. VIII. 258. fordul elő, hol a versenyjátékok rendezőit, illetve biróit kell érteni, kik az αοσα (justa portio) alapján állva, igazságosan és méltányosan itélnek. A történeti korszakban, a Kr. e. VII. században előfordult, hogy egyes görög városokban a nemesség és polgárság közös megegyezéssel kiszemelt egy-egy kiváló férfiút, a ki rendkívüli hatalmi körrel felruházva, a két fél vagy párt tetszésésére való államkormányzatot létesített, néha pedig egészen új alkotmányt hozott be és megszüntette a viszály és pártvillongás ellentéteit. Az ilyen férfiakat αισυμνηται vagy αισαμναται névvel illették. A legtöbb esetben az αισυμνητης rendkívüli megbizása meghatározott időtartamra vagy csak egyetlenegy vitás kérdésre szorítkozott, de arra is van eset, hogy állandó hatóság fejlődött ki belőle, mint Teosban, Cymében, Megarában és Naxosban. Egyike a leghiresebb aesymnetáknak a mytilenei Pittacus, kit tíz évre (590–580 Kr. e.) választottak meg. Alcaeus, az aristocrata párt egyik vezérembere, egyenesen tyrannusnak nevezi Pittacust. Annyi bizonyos, hogy Aristoteles (Pol. VI. 10. 2. p. 1295a: ησαν δε δια μεν το κατα νομον βασιλικαι και δια το μοναρχειν εκοντων, τυραννικαι δε δια το δεσποτιχως αρχειν και κατα την αυτων γνωμην) részint a királysággal, részint a tyranisszal hasonlítja össze ezt az érdekes intézményt. Természetes, hogy az aesymneta néha azonos a törvényhozóval (v. ö. Törvényhozás, I). A locrisi Zaleucus a Kr. e. VII. század közepe táján és a hírneves athenaei Solon, szintén szenvedélyes pártvillongások folytán nyertek megbízást arra, hogy a békét helyreállítva, üdvös törvényeket hozzanak hazájuk számára. Hasonló volt a Kr. e. VI. század vége felé Charondas szereplése Catanéban Sicilia szigetén. PR. J.
