Admetus
Admetus, ’Αδμητος. – 1. Pherae uralkodja Thessaliában, Pheres fia; Eumelusnak, a trójai hősök egyikének, atyja; részt vett a calydoni vadászatban és az argonauták menetében. Apollo egy ideig nála szolgált mint juhász (Hom. II. 2, 766) és pedig alexandrinus költők szerint, mert nagyon kedvelte; régibb mondák szerint büntetésből, midőn az istenek gyülekezetéből száműzve volt. Alcestisnek, Pelias leányának (II. 2, 715) férje, kit úgy nyert el, hogy Apollo segítségével Pelais föltételét teljesítvén oroszlánt és vadkant fogott egy kocsi elé, s úgy jelent meg előtte mint kérő. Az isten, kinek kedvencze volt, megszabadítja a haláltól, megigértetvén a lerészegített moerákkal, hogy A. tovább élhet, ha helyette más valaki kész meghalni. Apja és anyja nem hozzák meg ezt az áldozatot, de Alcestis halálra szánja magát férje helyett. Aelian. V. H. 14, 45. Persephone megszánja és visszaküldi a fölvilágra (Apollod. 1, 9, 15), mások szerint Heracles ismét elhódítja a haláltól és visszahozza férjének. Eur. Alcestis, 24, 846. Halála után Alcestis a legnemesebb asszonyokkal van együtt a Hadesben. Ovid. A. A. 3, 19. Irodalom: Stacke, Die Sage von A. u. Alcestis, Jahns Jahrb. 1856, p. 240. – 2. A molossusbeliek királya, védelmébe fogadja a hozzá menekülő Themistoclest, bár az személyes ellensége volt neki és megtagadja az athenaeieknek a szökevény kiadását, ki segítségével biztosan menekülhetett Pydnába. Thuc. 1, 136. Plut. Them. 24. Nep. Them. 8. – 3. Nagy Sándor hadvezére, ki Tyrus ostrománál esett el. Diodor. 13. – 4. Epigrammaköltő a Kr. u. 2. században, kit Lucianus (Demonax, 44) sírirata miatt kigunyol. L. N.
