Anubis,
Anubis, ’Ανουβις (egyptomi Anúp), egyptomi istenség, Osirisnak és Nepthhysnek fia. Eredetileg a temetkezésnek és a halottakról való gondoskodásnak istene, a ki az elköltözöttek szellemeit a boldogságnak oázisára vezeti. Lassankint Felsőegyptom jelentékeny részében (XII–XIII. XVII. és XVIII. ker.) főistenné lett, sakálfejjel ábrázolták (76. á.). A Ptolemaeusok korában A. tisztelete Deloson által görög, majd római földre is eljutott. Ott aztán rövidujjú tunicában ábrázolták, kezében kormánybottal és ostorral; helylyel-közzel olyan kutyafejjel, a mely felerészben aranyozva volt, felerészben feketére festve. Apulejus, Metamorph. XI, 11. V. ö. Lafaye, Culte des divinités d’Alexandria, 260 skk. Reinach, Répertoire de la statuaire grecque et romaine (Páris, 1897–98), és Kőrösi László, Egyptom művészete, II. fej. Pantheon, 18–19. L. M.
76. Anubius.
