Anytus,
Anytus, ’Ανυτος, athenaei gazdag bőrgyáros, Athemion fia (Plat. Men. 90; Xen. Apol. 29), a Kr. e. ötödik század vége felé egyike Athenae nevezetesebb államférfiainak. 490-ben mint strategus a messenei Pylus ostromára küldetett, de a viharok visszatérésre kényszerítették, miért árulással vádolták; állítólag ő volt az első, ki a vád alól birái megvesztegetésével menekült. Aristot. Athen. Polit. 27, 5. Különösen nagy szerep jutott neki a harmincz kényúr bukásakor s Thrasybulsuszal és Archinusszal a Xen. Hell. II, 3, 42. Legnagyobb nevezetességre tett szert mint Socrates vádlója Meletus és Lycon társaságában (Plat. Men. és Apol. Xenoph. Apol.); eleinte ugyan jóbarátságban élt a mesterrel, de később valószínűleg személyes okokból, vádlója lőn. Mikor az athenaeiek megbánták, hogy Socratest halálra itélték, Anytust számüzték; Pontusba, Heracleába ment, de ennek lakói sem fogadták be, hanem állítólag agyonkövezték. Themist. XX, 239; Diog. Laërt. II ,43. Xen. Hell. 2, 3, 42. V. ö. Cobet: Nov. lect. pag. 671–682. K. J.
