Atlantis
Atlantis, ’Ατλαντις, mesés sziget, melyről Plato tudósít részletesen (Tim. p. 24. Critias p. 108), állítólag egyptomi papoknak Solonhoz küldött jelentése alapján. Hercules oszlopain túl feküdt az óceánban, nagyobb volt mint Kis-Ázsia és Libya együttvéve, népe a föld minden gazdagságának birtokában volt, hatalmas királyai pedig háborút viseltek Európával és Egyptommal, csak az athenaeiek szabtak határt hódításaiknak. Midőn lakosai bűnbe estek, földrengés és vízözön egy nap elpúsztította A.-t, mely népével együtt eltűnt a tengerben. Az A.-ról szóló nézeteket összeállította Susemihl, Jahrb. f. Philol. 71. köt.-ben; v. ö. még Schmidt Über die Sage von a., Mützells Ztschft f. Gymn. 1857. Azonosították majd a kanári és azori szigetekkel, majd Szt. Ilonával és Ascensionnal, sőt Skandináviával is. Sok követőre talált Bircherod (De orbo novo non novo. Altdorf 1685) nézete, hogy A. mondájában Amerika ókori ismeretének nyomát kell látnunk, a melynek hírét a viharok és tengeri áramlatok által partjára vetett pún vagy phoeniciai hajósok hozhatták vissza magukkal. A. létezésének természetrajzi magyarázatát adni kisérlették meg: Unger. Die verschwundene Insel a. 1860. Wien, és Heer, Urwelt der Schweiz 1879.2 L. N.
