Danaus,
Danaus, Δαναος, Belus aegyptusi király fia, Posidon és Libye unokája, az achajai danausok mythikus képviselője és törzsatyja. A közkeletű monda azonban megtette őt aegyptusinak és azt beszélte róla, hogy Chemmisben született (Felső Aegyptus) és különböző asszonyoktól 50 leánya volt (a Danaidák, Δαναιδες, másként nagyapjukról Belidák is), ép úgy mint testvérének Aegyptusnak 50 fia. Atyja Lybiát jelölte ki részére lakóhelyül, de D. atyja halála után elhagyta ezt a tartományt, vagy azért, mert egy jóslat erre intette, vagy azért, mert félt Aegyptus fiaitól, a kik lázadást szőttek. Ekkor építette Athenae istenasszony segítségével az első 50 evezős hajót, a melyen ő is leányai is elmenekültek és egyelőre Rhodusban kötöttek ki. Onnan Argosba jutott d. és az argivusoknak döntő itélete folytán megkapta az uralmat (l. Gelanor). Argosban felépítette a fellegvárat, a népet pedig arra tanította, hogyan kell kútakat ásni. Aegyptus fiai azonban nyomon követték D.-t és leányait, Argosba is eljöttek utánuk és a danaidákat feleségül kérték. D. ebbe beleegyezett, de alattomban ráparancsolt leányaira, hogy a nászéjjelen gyilkolják meg férjeiket. A leányok ezt meg is cselekedték, az egy Hypermnestra kivételével, a ki megkegyelmezett jegyesének Lynceusnak. V. ö. Horat. od. 3, 11, 25 skk. Ezért a bűnért a danaidák az alvilágban szigorúan meglakoltak; vizet kellett olyan hordóba meríteniök, melynek nem volt feneke (a 222. á. a Danaidák a büntetést ábrázolja; alul lyukas hordóba töltenek vég nélkül vizet; relief egy arán a Vaticanban): a véghetetlen és eredménytelen munkának és fáradságnak képe. Argosban ennek daczára tiszteletben részesítették őket, mint olyan jótékony istenségeket, a kik a vízben szegény országot (πολυδιψιον ’Αργος) kútakkal ajándékozták meg. A nekik szentelt négy kútnak egyikét állítólag maga Posidon fakasztotta D. egyik leányának Amymonénak kedveért, a kit szeretett. D. halálát az egyik hagyomány szerint Lynceus okozta, mások szerint természetes halállal mult ki és országának uralmát Lynceusra hagyta. Ekkor történt, hogy midőn Abas, Lynceus és Hypermnestra fia (később a phocisi Abae alapítója), apjának hirül vitte D. halálát, atyjától ajándékba kapta D. csodatévő pajzsát, melynek megvolt az a titkos ereje, hogy a polgárháborúkat lecsillapította. Abas ezt a bűbájos fegyvert fogadalmi ajándokúl felakasztotta Hera templomában és játékokat alapított az istenasszony tiszteletére (’Ηραια). D. síremléke Argos piaczán állott, a hol különben Lynceusnak és Hypermnestrának, a persidák törzsökös őseinek is volt egy közös szentélyök. Strabo, 10, 10, 2. D. mythusát, különösen az ő és leányainak megvédését Aegyptus fiai ellen, tárgyalja Aeschylus egyik drámája (’Ικετιδες). L. Harrison, Über den Danaiden-Mythus (Athenaeum 1897). L. M.
222. Danaidák, relief (Roma, Vaticán).
