Democritus
Democritus, Δημοχιτος, a thraciai Abderában született 460 tájt Kr. e. A nevető, ο γελασινος czímet aligha nem elmaradott polgártársai visszásságai felett űzött gúnyjával vívta ki magának. Nagy híre szülővárosát tette hirhedtté. Hippocrates látogatása, kit az ő «bolond» fejének meggyógyítására hívtak volna polgártársai, olvasható Hippocratesnek a ragályokról írott 3. könyvében a 122. fejezetben. Családja nemes és gazdag, sokat utazott és tapasztalt. Maga mondja: «Valamennyi kortársaim közül én utaztam be a legtöbb országot s átkutattam a legtávolibb földrészeket; sok éghajlatot és vidéket bejártam s hallgattam a legtapasztaltabb s legbölcsebb embereket; a távolság mérésben senki meg nem haladott, még az aegyptusi lánczmérők sem, kik között öt évig laktam.» A mese, hogy ez utazáson 80 évet töltött volna, nyilván a Π [πεντε] = 5, π’ = 80 összetévesztésén alapult. Utazásaira költötte vagyonát, becserélte tudománynyal bárgyú földieinek nem csekély bámulatára, mi számtalan adoma kitöltésére adott alkalmat. Az empiria nagy elvét hirdette. Aristoteles nem kisebb dicsérettel illeti, mint hogy «ő mindenről gondolkozott.» Bölcsessége mégis tiszteletet parancsolt. Egy izben polgártársai a főhatalmat ajánlották föl neki, de ő visszautasítá. Teljes visszavonultságban a természet kutatására és bölcselkedésre szentelte hosszú életét. Meghalt 361-ben. Diog. Laërt. 72 munkát tulajdonít neki. Ion nyelven írta műveit és pedig oly szép irálylyal, hogy nyelvezetét Cicero Platoéhoz hasonlítá. Cic. or. 20, 67. D. mesterével Leucippusszal volt a modern természettudomány egyik legfontosabb hypothesisének: az atomtannak kezdeményezője. Tényleges alkat szerint van édes, van keserű, van meleg, van hideg, van szín, de valósággal csak parány és ür van. A nagy természettudó Galilei hasonlóan nyilatkozott: az íz, a szag, a szín stb. csak puszta nevek (non sieno altri che puri nomi). Mérhetetlen számú parányokból áll a mindenség. E parányok soha sem születtek, örökké valók, romolhatatlanok, sem szét nem rombolhatók, sem ütés útján belőlük egy részt elvenni, sem őket megváltoztatni nem lehet. Stob. Eclog. Phys. p. 306. ed. Heeren. A világalakulás a szükségképiség törvénye alatt áll. A parányok mozgása a súly és az összeütközés útján történik. Megkülönbözteti a testek alakját, rendjét és helyzetét. Aristoteles a betűk alakja, egymásutánja és fekvése szerint változásával illustrálja a Democritus gondolatát. Pl. A. N: az alakot, AN–NA: a rendet, Democritus szerint: érintkezést, N. Z: a fekvést, a fordulatot jelképezi. D. hatalmas lépést tett a természettudomány empirikus felfogása felé. Míg az ion bölcsészet ősanyaga lehetetlenné tette a természet változatos világának megértését, D. az ő minőségileg ugyanaz, csak mennyiségileg változó parányai útján a világ öröktől való és örökké létezésének elpusztíthatatlan alkotó elemét vélte föltalálni: a χοσμου ϕυχη-t. A testek örök mozgásban vannak az ürben: ebből önként következik, hogy számtalan világ van (Cic. acad pr. 17, 55); némelyekben sem nap, sem hold nincs, némelyekben nagyobbak, mint a miénkben. Némelyek szülemlőben, mások elenyésző állapotban vannak, némelyeken van élő lény, másokon nincs. A parányok alakulását a véletlennek tulajdonítá; tehát a νους rendező szerepét nem fogadta el. Cicero n. d. 1, 24, 66: ex his effectum esse coelum atque terram, nulla cogente natura, sed concursu quodam fortuito. E materialistikus felfogás nem zárta ki, hogy tökélyesebb, isteni lényeket ne higyjen, mert az ismeret alapjául az érzéklést vévén föl: az álomban, sőt ébrenlétben is az érzékekre ható rejtélyes jelenséget (ειδωλα), áldást vagy romlást hozó képzetek valósággal föltételezte. Szórul-szóra így nyilatkozott: «Vagy semmi sem igaz, vagy a mi igaz, nem világos előttünk. Az érzéklet a gondolattal egy, de mivel az érzéklés változás, az érzéki tünemények szükségkép igazak.» Mintha csak Condillacot hallanók: penser c’est sentir. Ép azért érinti a vallási képzeteket is, mert ezeknek létezése okszerű; mert oknélkül semmi sincs. A lélek szerinte gömbalakú parány (ατομων τα σϕαιροειδη ϕυχην ειναι), mely a külvilágról lehámló vagy kisugárzó vázképek fölfogására képes. E tételt fejti tovább Epicurus mint Lucretius de rerum nat.-ban egész rendszerré kifejtve találjuk. Habár a legszélsőbb scepsist tulajdonítottak neki, azért őt az ethikai világban bizonyos eszményi felfogás jellemzi. Ő életczélul a lélek nyugalmát tűzte ki (ευϑυμια); de ezt nem az érzéki szenvedélyektől mentes állapotban kereste (χαϑ’ην, γαληνως, και ευσταϑως η ϕυχη διαγει, υπο μηδενοσ ταπαττομενη ϕοβου η δεισιδαιμονιασ η αλλου τινος παϑους). E δεισιδαιμονια, e babonás félelem az a religio, mely ellen Lucretius Epicurust mint diadalmas hőst dicsőíti. Az örökké «nevető» Democritus arczán szemben az örökké síró Heraclitus képével, ez a lelki derű tündökölt. Democritusra Diogenes Laërt. a főforrás. Róla szól 9. k. 7. fej. Töredékek fordulnak elő Stobaeusnál, Aristotelesnél. – Töredékeit kiadta Mullach, Democriti Abderitae operum fragmenta, Berlin, 1843. Franck, Fragments quo subsistent de Democrite (Mémoires de la Soc. royale de Nancy, 1836). Brandis, Rh. Mus. 3. Burchardt, Commentaria critica de Democriti de sensibus philosophia 1839. Brieger, Die Urbewegung der Atome und die Weltentstehung bei Leukipp und Demokrit (Gymn.-Progr. 1884). K. Liepmann, Die Mechanik der leucipp-democratischen Atome (doctori ért. Berlin. 1885). Kitünő Gomperz, Griech. Denker, Leipzig, 1896: Die atomitischen Physiker cz. fejezet, 1, 254–298. Magyarban V. ö. Lewes, A philos. tört. Bpest, 1876, 264–272. Nagy Ferenc, A bölcs. tört., Kecskemét, 1896, 19–21. H. I.
