Diocles
Diocles, Διοχλης. – 1. Orsilochus fia, Alpheus unokája, a messenei Pherae fejedelme; ő ad szállást a Spartába utazó Telemachusnak és Pisistratusnak. Od. 3, 488. – 2. Megarai hős, kinek tiszteletére alapították a megarai ifjak a Διοχλεια ünnepet. A Theocritus schol. állítása (12, 30) szerint athenaei menekült volt, ki az Attica ellen hadat viselő Eumolpust pajzsával védve a harczban elesett. – 3. Az eleusisi királyok egyike, kiket Demeter az eleusisi mysteriumokba beavatott. Hymn. Hom. in Cer. 475. – 4. A régi attikai vígjáték egy költője; csak 4 darabjának a czíme jutott reánk (l. Kock Com. Att. fragm. 1, 766 sk.). – 5. Syracusaei politikus, ki a peloponnesusi háború alkalmával kegyetlenül bánt a fogoly athenaeiekkel. Később hazájában a democratikus alkotmányformát léptette életbe. A carthagóiakkal viselt szerencsétlen háborúja (409) után számkivetésbe menni kényszerült, de csakhamar visszatért. Mivel a saját maga által alkotott törvény ellenére fegyveresen jelent meg egy népgyülésen, öngyilkossá lett. Ugyanez a monda járt Charondasról is. Diod. Sic. 13, 19, 33. – 6. D. Carystius, Δ. Καρυστιος, Carystusból való görög orvos az Aristoteles előtti időkből. Plin. h. n. 26, 2. – 7. Augustus idejében élt rhetor. Sen. Controv. 1, 3. – 8. Peparethusból való, a második pún háború elején élt görög történetíró, megirta Roma mondai történetét. Töredékei Müllernél Fragm. Hist. Graec. 3, 74–79. V. R.
