Hajózás, | Ókori lexikon

Teljes szövegű keresés

Hajózás, navigatio, ναυτιλια. A görög népnél a tenger oly nagy szerepet játszott mint például mai napság Angliában. Maga a hajózás és a mi ezzel összefügg, a hajóépítés, a görögöknél már ősrégi időben ki volt fejlődve. A homerusi hajó szerkezetét eléggé ismerjük. A hajónak dereka vagy gerincze volt a τροπις (carina) és e fölött huzódott végig az úgynevezett στειρη, vagyis egy gerenda, mely a hajó elején fölfelé volt görbítve. Ebből a gerinczgerendából emelkedtek ki a bordák δρυοχοι (costae), melyek a hajó közepén nem voltak olyan hosszúak, mint a hajó elején és végén. A bordák felső végét érintették és szilárdan összekapcsolták az επηγχενιδες nevű fedélgerendák; a hajó fedélzetét egy fűzfavesszőből készült fonadék képezte. Természetesen nagyon fontos volt, hogy a hajónak mindkét oldala teljesen egyforma legyen, a sűrűn előforduló αισαι és αμϕειλσαι jelzők is erre vallanak. A gerinczgerenda fölött állott az árboczfa talpa (μεσδην), valamivel magasabban feküdt egy szélesebb gerenda (ιστοπεδη), melyen keresztül volt dugva az árboczfa (ιστος, malus). A ιστοπεδη fölött két-két borda között keresztben feküdtek gerendák, melyek a hajó közepén az evező padokat alkották. Ezeknek neve ζυγον (jugum) volt, és a hajó közepén nem is volt külön fedélzet. A hajó élén és hátsó részén széles deszkák (σανιδες) terültek el és ezek képezték a fedélzetet (τα ιχπια). A hajó belső testének neve αντλος volt; a hajó orrát vagy elejét alkotó él arra szolgált, hogy a hajó mentül könnyebben szelhesse a hullámokat. A hajó orra (πρωρα, prora) rendszerint pirosra volt festve, innen van az állandó jelző μλτοπαργος, a mi annyi mint pirosorczájú. A hajó hátsó része (πρυμνη, puppis) kerek alakú és jóval magasabb volt, mint az eleje. A kormányzó készülék is itt volt elhelyezve. a hajó alját kövekkel és fadarabokkal rakták tele, innen az υηλ név. A χυανπρωπος és μελαινα jelzők a mellett látszanak bizonyítani, hogy az egész hajót fekete anyaggal, talán szurokkal vagy kátránynyal kenték be. Ha a hajó kikötött, akkor az árboczfát lebocsátották és egy villa alakú készülékre (ιστοδοχη) tették. Az árboczfa felső végén keresztben voltak elhelyezve a vitorlarúdak (εωπιχρια, antennae), melyeket bőrszíjjal vagy babylusszal kötöttek hozzá. A vitorla (velum) görög neve ιστιον vagy σπειρον volt. Valószinű, hogy a régi, kezdetleges hajón csak egy vitorla volt kifeszítve; ha kedvezőtlen szél fújt, akkor összegöngyölítették. A különféle köteleknek gyűjtőneve οπλα vagy πεισρατα volt, a horgonyköteleket πρυμυνσια-nak nevezték; a προτονοι név alatt azt a két erős kötelet értették, melyek az árboczfa tetejét összekapcsolták a hajó két oldalával; az επιτονος nevű vékonyabb kötél arra szolgált, hogy a vitorlarúdat az árboczfához lehessen kapcsolni. Ezeken kívül volt még a χαλως vagy βοευς nevű kötél a vitorla igazítására, továbbá a υπερη, melynek segítségével a vitorlát meg lehetett fordítani, úgyszintén a ποδες a vitorla alján, melyek lenn a hajó fedélzetéhez voltak erősítve. A kormány (gubernaculum) görög nevei πηδαλιον vagy οιηιον, néha οιαξ, még ritkábban εϕυλχαιον, a mi körülbelül annyit jelent, mint a magyar uszály. A kormányosnak (χυβερνητης, gubernator) rendszerint segítő társa volt, a ki a hajó élén állott, neve πρωρατης (proterata) volt. A χελευστης (horator vagy pausarius) a kormányos utasítása szerint rendelkezett az evezősökkel, hogy ezek egyenletesen dolgozzanak vagy esetleg rövid időre abba hagyják a munkát. Az evező (ερετμος, remus) fogójának neve πρδον vagy πρδος volt. Homerusnál (Od. 9, 322) szó van egy húszevezős hajóról. A rúdat, melylyel induláskor a hajót a parttól ellökték, χοντος-nak nevezték, a horgonyt egyszerű kövek (ευναι) pótolták, melyeket a hajó orránál kötelek segítségével a mélységbe eresztettek. A hajó teste fenyőfából, néha nyár- és kőrisfából készült. A hajóácsoláshoz szükséges eszközök nevei olvashatók az Odyssea 5. énekében (234 skk.). A fejsze és balta οχεπαρνον, a furó τεπετρον, a zsinórmérték σταϑυη és a fa-szegek γομϕοι. A 419. á. a Homerus-korabeli hajót mutatja, melynek részei a következők: a–a: στειρη, a hajófenék főgerincze, részben a hajóorré is, b–b: τοιχος vagy επηγχενιδες, a külső oldaldeszkák. c: πρωρη, a hajó orra, előrésze (prora.) d: πρμνη η, a hajó fara, tatja. e: αϕλαστον, χορυμβα, a hajó hátulján, tatján levő gombdísz f: μεσοδμη, a keresztgerenda. g–g: ζυγα, τα, a hajó keresztgerendái, melyek evezőpadokul szolgáltak. h–h: χληις, ιδος, η, a kiálló farészek a hajó felső bordáján, melyekhez az evezőket kötötték. i–i ιστος, ó, az árboczfa, k–k: επιχριον, a vitorlarúd fent. l: ιοτιον, a vitorlavászon; a homerusi hajónak csak egy vitorlája volt. m–m: προτονοι, az előalattságok. n–n: επιτονος, a tatkötél. o–o: υπεραι, a vitorlatartó kötelek. p–p: χαλοι, a vitorla felhuzására szolgáló kötelek. q–q: ποδες, a talpkötelek. r–r: πρηδαλιον, a kormány. s: az οιηιον, a hajó kormányának nyele. t: εϕολχαιον, a kormánylapát. u: ερετιμον, az evezőlapát. v: χωτη, az evező nyele és alul a πηδον, az evező lapátja. x: προυμνησια, a farkötelek, melyeknél fogva a hajót farral parthoz kötötték. y: δεσμος, o, a horgonykötél. z: ιχρια πρυμνης, a hajó tatját fedődeszkák. A 420. á. a hajó keresztmetszete, a következő részekkel: a τροπις. b: στειπη. c: ιστοπεδη, az árboczfogó. d: ιχρια. e: σταμινες. f: ζυγον. g: μεστοδμη. h: ιστος. i: ϑρμνυς, υος, ó, az evező-pad vagy a révészzsámoly, melybe az evező lábát megfeszítette. k: ιχπρια. A 421. á. az árbocztartót (μεσοδμη) tünteti fel. A 422. ábrán Odysseus tutaját (v. ö. különösen az Odyssea 5. énekét) látjuk, melynek részei ezek: 1: στειρα (στειρος), a csónak elején az orrgerincz. 2: τροπις, a hajó talpa, alsó gerincze. 3–3: σταμινες, a hajóbordák, melyek hajlítva fölfelé állottak. 4–4: επηγχενιδες, a külső oldaldeszkák. 5–5: ιχρια, τα, a csónak két-két orrát fedő deszkák, fedélzet, mely azonban nem az egész hajót födte, hanem csak két végét. A 419–422. ábrák modern reconstructiók, a 423. á. antik hajót szemléltet pompeji falfestmény után. Egy jól felszerelt hadihajó a következő részekből állott: A hajó előrésze (προωρα, prora, 424. á., pompeji falikép után); a hajó hátsó része, fara (πρυμνη, puppis, 425. á., modern restauratio); a hajó hátsó részén (πρυμνη) levő kiálló csúcs neve αϕλαστον (latinos alakja aplustre), melyet rendesen istenek és hősök képei diszítettek. A hátsó és előrésze között volt a χυτος (testudo), a fedélzetet χαταστρωμα-nak (tabulatum) hívták. A hajó érczorra εμβολος (rostrum), az előrészen levő nyilasok οσϑαλμοι, a hajó felső karimája τραϕηξ, az evezőpadok εδρα χωπων, a fedélzet padozata ιχρια, a fából készült evező szerkezet alkotó részei σχεη ξυλινα εντελη, maga az evezőkészülék ταρροσ vagy ταρσος, a kormányevezők πηδαλια χυνερνητης igazgatta a hajót, 426. á.), a létrák χηιμαχιδες vagy αποβαϑραι nevet viselték. A hajónak a parttól való eltaszítására és a tenger mélységének megmérésére szolgáltak a χοντοι nevű rúdak; megemlítendők még az árboczfa támasztékai παρασταται, az árboczfa ιστος, a vitorlarúdak χεραιαι, a hajó elejétől a végéig érő kötelek υποζωματα, a vitorlák ιστια, különféle kötelek és alattság τοπεια vagy σχοινια, a vitorlarúd vékonyabb kötelei χερουχοι, a fedélzetet védő takarók παραρρυματα, a horgony αγχυρα. Legközönségesebbek voltak régebbi időkben a kétoldalt ülő evezősök száma szerint ειχσοροι−, τριαχοντοροι-, πεντηχοντοροι (427. á.) vagy εχατοντοροι-nak nevezett (20, 30, 50, 100 evezős) alacsony hadihajók. Leggyakrabban három sorban ülő evezősökkel biró hadihajókról (τριηρεις, triemes, 428. á.; a 429. á. a három sorban levő evezők elhelyezését [i. i. i.], a 430. á. az evezősök ülésrendjét mutatja) történik említés. A rómaiak természetesen a hajózás és hajóépítés terén is a görögök tanítványai voltak. Polybius történetíró leirása szerint a rómaiak az első pún háborúban ötsoros evezős hajókkal rendelkeztek, úgyhogy háromszáz evezős és százhusz tengerész katona volt rajtuk. Elvétve még nagyobb számról is történik említés. A hadihajók legénysége a ναυται υπηρεται és a tengerész-katonák επιβαται (classiarii). A triemes alsó sorát ϑαλαμος -nak hívták, innen az itteni evezősök neve δαλαμιται vagy ϑαλαμιοι; a középső sor neve egyszerűen ζυγιται vagy ζυγιοι; a megfelelő evezősök a ζυγιται vagy ζυγιοι; a felső sor ϑρανος, az evezősök ϑρανιται. A rómaiak hadóhajói nagyjában épen úgy voltak fölszerelve, mint a görögökéi. A második samnita háborúban (Kr. e. 311) szerepelnek a naves longae vagy naves militares, hatalmas, hosszú hadihajók. A naves actuariae könnyebb hajók voltak, melyeket gyorsan lehetett kezelni. Ismeretesek voltak a naves Liburnicae (l. Liburnae). A naves praetoriae alatt kell érteni a fővezér hajóját, melyet bibor lobogójáról (vexillum purpureum) könnyen fel lehetett ismerni. Az ellenség vagy a tengerpart kifürkészésére szolgáltak a naves speculatoriae nevű kémlelőhajók. A teherhajók naves onerariae vagy mercatoriae (kereskedőhajók) vagy frumentariae (gabonaszállító hajók) név alatt említtetnek. A naves orariae csak partmenti hajózásra szolgáltak, a kis vitorlás hajók (naves tab lariae) a posta szolgálatában állottak. A kisebbfajta hajók latin neve celoces, lembi és phaseli (l. Phaselis). A hajógyárak neve νεχρια, navalia. Romában két gyár volt. Az antik népek hajózását a legbehatóbban ismerteti Breusing, Die Nautik der Alten (1886) és Lübeck, Das Seewesen der Griechen und Römer (1890) czímű munkája. PR. J.