Harpalus,
Harpalus, ’Αρπαλος. – 1. Machatas fia, N. Sándor ifjúkori barátja, kit azután az mint király kincstárnokának tett meg. Ily minőségben voltak H.-ra bízva még a perzsa foglalás kincsei is, midőn N. Sándor 327 tavaszán Indiába indúlt. A király távollétét a gyenge jellemű H. a legkicsapongóbb dőzsölésre használta fel (Pythionice és Glycera hires hetaerák társaságában); előbb Babylonban, majd a ciliciai Tarsusban rendezett be magának fejedelmi udvart. Miután N. Sándor Indiából visszatért (325 végén) s a hatalom hűtlen kezelőit keményen kezdte büntetni, a rossz lelkiismeretű H. 30 hajón 6000 zsoldossal és 5000 rablott talentummal Athenae kikötőjébe Suniumba vitorlázott. Itt kiséretével és kincseivel együtt Athenaenak ajánlotta fel magát, de visszautasították. A laconiai Taenarum hegyfokra távozott tehát, de csak azért, hogy egy újabb athenaei utazással a befogadtatást újból megkisértse. Most azt – megvesztegetései révén – csakugyan sikerült megkapnia. De nemsokára a kiadást sürgető követek is megérkeztek (Antipatertől, Olympiastól és Philoxenustól), mire a megijedt athenaeiek H.-t elfogták és személyét épúgy mint a magával hozott pénzt, a rablott jószág egy részét (H. vallomása szerint 700 talentumot) az Acropolison őrizet alá helyezték. H.-nak sikerült megszöknie; Athenaeből ismét Taenarumra távozott és kevéssel utána itt vagy Creta szigetén egy Thiborn nevű lacedaemoniai szolgája (mások szerint a macedoniai Pausanias) meggyilkolta. Az Acropolison maradt pénz képezte folytatólag a hires H.-féle pör substratumát. A pénzben hiányt fedeztek föl, s az Aeropagus előnyomozása alapján a biróság többek közt Demosthenest is bünösnek találta a δωροδοχια (megvesztegetés) vádjában. – A H. életére vonatkozó főbb források (a H. életére vonatkozó főbb források (a H.-féle pör irodalmát kivéve): Diod. 17, 108, 4. 8. 18, 19, 2. Plut. Alex. 10. 35. 41. U. a. Phoc. 22. Paus. 1, 37, 5. 2, 33, 4. Curt. 9, 3, 21, 10, 2, 1. Arrian. 3, 6, 4. 3, 19, 17. U. a. Phot.-nál 68 B. és 70 A. és Bekker anecd. 145, 18. Athen. 13, 586–596. V. ö. B. Niese, (Geschichte der griech. u. maked. Staaten 1 (1893), 155–156. 175–176. 178–180. H. Holleck, Der harpalische Prozess des Demosthenes, Prig. 1892. – 2. Görög csillagász, ki Meton előtt élt (Avienus Arat. progn. 41) és a ki, úgy látszik, Cleostratus octaëteriséhez (nyolcz esztendős cyclusához) fűzte azon naptárjavításait, melyek szerint a napévet 365 napban és 13 órában állapította meg. Censor. de die nat. 18. 19. V. ö. Unger, Zeitrechnund der Griech. u. Römer, 573 (az I. Müller-féle Handbücher des klass. Alterth. 1. köt.). H. GY.
