Noricum

Teljes szövegű keresés

Noricum, Noricus ager (Tac. ann. 2, 63. hist. 1, 11. 70. Caes. b. g. 1, 5), το Νωπιχον, római tartomány a Dunától D.-re, mely nevét valószínűleg Noreja városától kapta. Határai É.-on Germania (ill. a Danuvius), Ny.-on Raetia és Vindelicia (az Oenus [Inn] folyó), K.-en Pannonia (Mons Cetius = Wienerwald), D.-en Pannonia és Italia; más szóval a mai Felső és Alsó Ausztria, Steiermark, Karinthia és Krajna legnagyobb része, a bajor Inn-negyed és Salzburg. Majdnem az egész tartomány hegyvidék; az Alpes Noricae vonulnak rajta keresztül és ÉK.-en van a Mons Cetius, D.-en a Dravus (Dráva) folyót délfelől kisérő Carnicae Alpes meg a Mons Ocra (ma Birnbaumer Wald). Az ország gazdagsága nem annyira termékeny szántóföldben, mint inkább hegyi rétjeiben és nemes érczeiben, különösen vasbányáiban rejlett; a noricumi vas és a noricumi aczél híres volt és különösen a lauriacumi nagy fegyvergyárban került feldolgozásra. Ezenkívül baromtenyésztés meg sótermelés képezte a lakosok jövedelmi forrását. E celta néptörzs neve Taurisci volt, azaz hegyi lakók; a Tauern név még most is él mint a központi Alpesek hatalmas lánczának elnevezése. Csak a rómaiak kezdték a Noreja fővárostól kölcsönvett Norici nevet használni. E lakosokhoz járultak később a szintén celta származású Boji, a kiket azonban akkor, mikor a rómaiak e földet meghóditották, a geták már megsemmisítettek vala. Külön törzsekként a következők fordulnak elő: a Sevaces az Inn és Duna közt, a Halauni Salzburgban, az Ambidravi a Dráva mentén. N.-ban sokáig önálló királyság volt (Caes. b. c. 1, 18); Romával különösen Aquileján át volt kereskedelmi összeköttetése. Miután azonban Tiberius és Drusus Raetiát leigázta, Kr. e. 15-ben N. is sorra került, melyet különben 100 esztendőnél tovább nem tulajdonképeni provincia, hanem császári korona-javadalom gyanánt kezeltek és csak Marcus Aurelius alatt (Kr. u. 161–180) tették császári provinciává; három dunai hajóraj, várőrségek és számos gyarmat őrködtek a tartomány fölött. Városai közül a Danuvius mentén Augusta Vindelicorumtól Vindobonába vezető országúton említésre méltók: Aguontum és kastélya Lentia (ma Linz), Joviacum, Ovilana (ma Wels), Lauriacum (ma Lorch romjai), Arlape, Namare, Cetium vára; tovább Dél felé: Bedajum és Juvavum (ma Salzburg), végre a főváros Noreja (ma alkalmasint Neumarkt), Teurina (St. Peter im Holz mellett) és Virunum (Maria Saal mellett, Klagenfurt közelében), az egész k.-i Alpesi föld legjelentékenyebb városa, melynek nagyobbszerű romjai megmaradtak. A délkeleti határon fekvő Celeja (ma Cilli) és környéke utóbb Pannóniához csatoltatott. V. ö. Jung J., Grundriss d. Geogr. von Italien u. des orbis Romanus (2. kiad., 1897). Mommsen, Römische Geschichte, 5. köt.: Die Provinzen. Kenner, Noricum u. Pannonien (a bécsi régész. egyesület közleményeiben, 11. köt.). P. K.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages