Ophion
Ophion, ’Οϕιων. – 1. Egyike a legrégibb Titanoknak, a ki az orphikus világnézet felfogása szerint feleségével Eurynoméval, Oceanus leányával egyetemben Cronus és Rhea előtt az egész mindenségen uralkodott, majd utódaitól legyőzetve a Tartarusba vagy Oceanusba sülyedt. Ap. Rhod. 1, 503. O. nyilván mindazoknak a világot alkotó elemeknek egy alakban való összefoglalása, melyek a közszájon forgó mythusban külön-külön a Titanok, Gigasok és Typhoeus neve alatt ismeretesek s melyeknek közösen jellemző sajátsága a kígyóalkat. Ujabban egyesek keleti hatásra gondolnak és az O. és Cronus között lefolyt harczot összehasonlítják Marduk Bil Zeus küzdelmével, melyet Tiamat sárkány és ennek kígyófajzata ellen folytatott. V. ö. Jensen, Die Kosmogonie der Babylonier (Strassburg, 1890). – 2. Egyike a Gigasoknak, a ki olyan erős volt, hogy túltett valamennyin, a míg csak Zeus az Ophionium nevű hegyfokot rá nem hajította. Schol. Hom. Il. 8, 479. Claud. de rapt. Pros. 3, 348. – 3. Atyja egy Centaurusnak, még pedig Amycusnak, s kit aztán Ophionidesnek neveztek el. Ov. met. 12, 245. L. M.
