Raetia, Rhaetia
Raetia, Rhaetia, ‘Ραιτια, római tartomány, mely nagyjában a középponti helvetia és tiroli Alpesek vidékétől kezdve egészen a Dunáig s a Splügentől (Mons Adula), a Felső Rhenus völgyétől s a Bódeni tótól (Lacus Venetus v. Brigantinus) egészen Noricum határáig (az Inn völgyéig) terjedt; e szerint a mai keleti Schweicz (Graubünden) és Tirol s Vorarlberg, továbbá Salzburg egy részén és déli Bajorország helyén feküdt. A Brenner szorostól Délre nyiló Eisack (Isarcus) völgye, valamint az Etsch (Athesis) völgye is még R.-hoz tartozott, de amaz csak Klausenig, emez Meránig. R.-án az Alpesek lánczai vonultak át. Folyói közül említendők: a Licus (ma Lech), az Isara (Isar), Aenus (Inn), továbbá az említett Etsch és Eisack. A Splügen, Septimer, Julier és Brenner hágón át a rómaiak műutakat építettek. Raetia lakói a Raeti (‘Ραιτοι) valának (talán a celta rait szóból, a. m. hegyi lakók); származásuk nem bizonyos, de cellák aligha voltak. Strabo és Appianus a Breones (Breuni) és Genaumi törzseket illyriai származásuaknak mondják; a római írók (Livius, Trogus, Plinius, Justinus) a gallusok által Felső Italiából az Alpesek völgyeibe űzött etruscusokat látták bennök, de abban az időben, a melyben e népről a régi írók tudomást szerezhettek, részben már celta törzsek is befészkelték volt magukat Raetiába. Kr. e. 15-ben R. és vindelicia lakosait Augustus mostoha fiai, Tiberius és Drusus, makacs küzdelemben meghódították. Vel. Pat. 2, 95. Strab. 4, 206. Hor. od. 4, 4, 18. 14, 7 skk. Az egyes törzsek közt említésre méltók: a celta Lepontii a Szent-Gotthard lejtőjén, a Mesiates, Vennones, Sarunetes, Brixentes, Tridentini (Trient körül az Etsch partján), az ó-raetiai Euganei (Patavium és Verona közt), a Camunni (Val Camonica vidékén), a Trumplini (Val Trompia), a Breuni (v. Breones) a Brenner hágó körül, a Genauni az Inn völgyében. Városuk kevés volt; a legjelentékenyebb Tridentum (m. Trient) volt; más város volt Clavenna (Chiavenna), Bauzanum (Sterzing a Wipp völgyben) és különösen Curia (Chur), Raetia prima főhelye. A rómaisodás későn és akkor sem alaposan ment végbe; latin feliratot keveset találtak. Nyelvtudományi szempontból érdekes a német nyelv hatása alatt kifejlődött latin nyelvjárás. Strab. 4, 200. Potl. 2, 12. – Irodalom: Planta, Das alte Raetien (Berlin, 1872). Steub L., Ratische Ethnologie (Stuttgart, 1854). Campbell, Historia raetica, kiadta Platner, 2. köt. Basel, 1887–90. P. K.
