Stimula
Stimula, római istenasszony, egyike azoknak a hatalmaknak, a kik az ember mindennapi élete fölött őrködnek és a kikhez bizonyos helyzetekben és hangulatokban fohászkodtak. Ezek között S. a heves ellenállhatatlan ösztönnek a megszemélyesítése, de nemcsak a szerelem ösztönéé, hanem pl. a becsvágyé is, mely az embert sarkalja és nagy tettekre indítja. Lassanként azonosították Semelével, a mihez kétségkívül hozzájárult nemcsak a két név külső hasonlatossága, hanem a két istenasszonynak belső egyezése is, a mennyiben Semele Thyone az, a ki a női szívet szenvedélyre lobbantja (úgy látszik a S. és Semele név között a Simula név képezi az átmenetet Liviusnál 39, 12). Az istenasszonynak Romában egy berke volt a Tiberis mellett, a melyben Bacchus tiszteletére ünnepségeket ültek, s a mely szerepet játszott ama botrányokban is, melyek 186-ban a senatus ismeretes szigorú intézkedésére szolgáltattak alkalmat (S. C. de Bacchanlibus). Preller, Römische mythologie 1, 324. 2, 213 Clausen, Aeneas 1343 és 1704. Merkl, Proleg. ad. Ovid. fast. p. 216, 218. L. M.
