Tyrus
Tyrus, Τυρος, az Ó Testamentumban Zor (azaz szikla), m. Szur, Phoenicia legnevezetesebb városa, Délre Sidontól, állítólag 2750-ben Kr. e. alapíttatott (Hdt. 2, 44), körülbelül 1100 óta Kr. e. Sidon helyeit fővárosa a phoeniciai városszövetségnek és siciliai, afrikai és hispaniai gyarmatok kiinduló pontja, sokáig fő kereskedőhelye a Földközi tengernek. Palaetyrus, az ó város, a tengerparton feküdt az I. Hiram király által (950 táján Kr. e.) egymással összekötött két sziklaszigeten, melyek 22 stadiumnyi kerülettel és két kikötővel bírtak; ez az új város úgy természetes, mint mesterséges erőssége folytán sok ellenséggel daczolhatott; így 724–720-ban IV. Salmanassar és Sargon assyriai királyokkal, 585–573-ban Nebukadnezárral. Nagy Sándor is csak hét hónapi ostrom után vette be 32-ben Kr. e. Arr. 2, 16 skk. Curt. 4, 2 skk. Plut. Alex. 24 skk. Ezen és későbbi ostromok alatt (pl. Antigonus 315-ben) sokat veszített ugyan Tyrus, de azért a római uralom alatt is jelentékeny volt kereskedelme, finom szövése, bíborfestése és fémipara által. Nagyon híres volt Melkart napistennek (Heracles) a hajózás és gyarmatosítás védnökének temploma. Strabo 16, 756 skk. E. B.
