jó
jó – 1. <személy> derék, jóságos, jóravaló, jólelkű, jóakaratú, jóindulatú; irgalmas, könyörületes [köz] 2. <általában> helyes, helyénvaló, megfelelő, alkalmas, alkalmatos, odaillő, becses, válogatott, kifogástalan, tökéletes, eszményi, mintaszerű, hibátlan [köz] | gáncstalan [vál] | szemenszedett [rég] | állati (~), eszméletlen [biz] | baró, bika, fasza*, kóser, maszek, pipec, szuper [szleng] D 1. jótét lélek; aranyat ér; olyan, mint egy falat kenyér; nincs kivetnivaló rajta; az irígység sem talál benne hibát [köz] | 2. nagy szám [szleng] ® még kedves, kitűnő
