öreg
öreg – 1. <személy> idős, koros, öregecske, vénecske, éltes, élemedett, agg, aggastyán, ősz, galambősz; <csak férfira> matuzsálem, nesztora (valamely közösségnek) [köz] | kriptaszökevény, öreglány [szleng] 2. <egyéb> ® régi D 1. megette már a kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; öreg, mint az országút; a hamut is mamunak mondja [köz] | tisztességben megőszült; görnyed évei súlya alatt; tisztes kort ért meg; tisztes/hajlott korú; a sírba hajlik; hazafelé tart; minden nap ajándék neki [vál] | a cinterem (‘temető’) felé fordult már a rúdja; három lábon jár; töpörtő az orcája; mihelyt botlik, mindjárt esik; pép az étke; második gyermekkorában van; sokat szólott neki a kakukk; vénebb a tízparancsolatnál; leánya is vénasszony már; csüng a feje balfelé; egyidős a postaúttal; vén, mint a postaút/mint Isten bocskora; túl van már az innenen; a szöszt is pösznek mondja; <csak nőre> vén csoroszlya [táj] | vén szatyor; nem mai gyerek/csirke [szleng]
