69. A CZANKÓ.
69. A CZANKÓ.
Egyéb neve: fütyülő snyeff, piroslábú snyeff.
(Totanus totanus L.)
KÖZÖMBÖS.
69. A CZANKÓ.
69. A CZANKÓ.
Leirás. Jó rigónyi. Ez is egészben kendermagos, de inkább foltos és keresztberovott csíkokkal ékes, hosszúcsőrű, piroslábú madár; lábai elég hosszúak és az ujjak között már egy kis uszóhártya is látható. Farka fehér, sötéten keresztbe róva. A sötét szárnyon fehér tükörfolt. Hasafele az oldalakban hegyes és csepp alakú foltokkal borítva. Fészke vizes rétségben, zsombékos helyeken, torzsák között, kis mélyedésekben áll és bizony csak almozott. Fészekalja négy körtealakú tojás, mely a fészekben begyével van körberendezve, színe agyagsárgás földön szürkés és sötétbarna pontokkal és foltokkal tarkított.
Élete módja. A hol meg van telepedve, mint a rétségben és mocsaras helyeken, ott ékes és hangos tőle a tájék és a levegő ege. Tarkaságával, piros lábával fölröppenéskor jól esik a szemnek, szép, messzehangzó fütyülésével gyönyörködteti a fület. Jó futó s a vízbe begázolva szükségből úszik is. Fészke táján mikor már pelyhesei kibujtak, megindítja az embert bánatos hangjával, melylyel kicsinyeit félti, de ezermesterségével is, mely mind arra való, hogy az embert elcsalja, megtéveszsze. Siránkozva leereszkedik a földre, bókolgat, fütyül, majd fut, mintha mondaná: jer utánam emberfia. Ha már a kerengésből kifogyott, leereszkedik facsúcsra, karóra, még a telegraf drótján is próbálgat megállani. Közbe még keservesebben jajgat, mint maga a bíbicz madár. Még a lövés sem riasztja el: levág, eltünik, de kis vártatva ismét csak helyt van és folytatja keserves jajgatását. Fütyje: dlüdlüdlüdlü-di-di-didl-dié messze hangzó. Mint minden mocsármelléki gázló madár, a czankó is nagyétű és jó gyomrú madár, mely mohón és buzgón irtja a bogárságot, a szöcskét, sáskát, csigát, mind a növevények hasznára, és hasznára az embernek is, a kinek a tómellék sokszoros hasznot hajt. Vonuló madár.
