A VÖRÖSNYAKU VÖCSÖK. Colgmbus griseigena (BoDD.) 178.
A VÖRÖSNYAKU VÖCSÖK.
Colgmbus griseigena (BoDD.) 178.
Colgmbus griseigena (BoDD.) 178.
[Colymbus subcristatus JACQUIN. – Colymbus parotis SPARRM. – Colymbus rubricollis GM. – Podiceps rubricollis LATH. – Podiceps subcristatus BECHST. – Colymbus cucullatus, naevius PALL. – Podiceps griseigena A. BRHM. – Colymbus vulgaris SCOP. – Colymbus longirostris BONNAT. – Lophćthyia griseigena SHARP. – Pedetaithyia subcristata KAUP. – Podiceps canogularis BREHM. – Podicipes griseigena SAUND.].
Népies nevei: vörös vagy dunai bujár (Velenczei tó); buvár vöcsök (Alföld).
Jegyei: valamivel kisebb az előbbinél, tollbóbitája nem kétágú s gallérja sincs, csak a tarkó és pofatollak végei hosszabbak, üstökösek; csőre fekete, tőben sárga; álla, torka ezüstszürke, fehéres szegélylyel; a nyak elől élénk gesztenyevörös; fejteteje, felső nyaka, háta fényes fekete; begye és egész alsóteste ezüstfehér, szürkés árnyalattal s itt-ott – főleg az oldalakon – ezüstszürke sötétebb foltozás nyomával; szárny feketeszürke, fehér szárnytükörrel; lábai piszkos sárga alapon erősen barnászölden foltosak, olyan rajzokban mint a tüzeshasú béka alja; szeme barnavörös.
Mértéke: H. 45–48; Sz. 16,5–17,5; L. 5–6,2; Cs. 3,7–3,8 cm. Földrajzi elterjedése majdnem ugyanaz, mint a búbos vöcsöké, de inkább déli és keleti; északra nem megyen annyira, mint előbbi faj. Hazánkban minden nagyobb tóságon költ, bár sokkal kisebb számban, mint amaz. Azt tapasztaltam, hogy inkább kedveli a nádas, csuhus részekkel sürübben benőtt s kisebb tisztásokkal tarkított tavakat vagy nagy síkvizes tavaink ilyen részeit, mint azokat, melyeken kevés nádast s inkább nagy sík vizeket látunk. Hajdan, mikor a Velenczei tóval összefüggő dinnyési vagy alsó tó még létezett (1892-ben lecsapolták) s mely a leírt sajátságokkal bírt. ez a vöcsökfaj itt túlnyomóan költött, míg a tulajdonképpeni velenczei tavon csak elvétve találtam s ott a nagy vöcsök uralkodott. Életmódja is hasonlít emezéhez, úgy tojásai s fészke is, csakhogy megfelelőleg kisebbek. Hangja kekk, kökk, kekk, párosodáskor nyerítésszerű vonyítás. Költözködő madár s kissé később érkezik, mint a búbos vöcsök; első érkezésének országos középnapja ápril 2-ka. Tápláléka: elsősorban vízi rovarok, hinár, csigák; másodsorban kisebb halak is. Nem igen jön káros számba.
