II. REND. HOSSZÚSZÁRNYÚAK. LONGIPENNES.
II. REND.
HOSSZÚSZÁRNYÚAK.
LONGIPENNES.
HOSSZÚSZÁRNYÚAK.
LONGIPENNES.
Ide tartoznak a legkitartóbb, legszebb röptű madarak. Szárnyuk rendkívül kifejlődött, hosszú; farkuk általában közepes, némelyeknél azonban egyes farktollak túlságosan meghosszabbodottak; csőrük rendesen fejhosszúságú, ritkán rövidebb vagy nyúltabb, többnyire egyenes, csak a végén kampós, néha egyeneshegyű; lábaik a test közepéből nyúlnak ki, ezért ülés közben testüket vízszintesen tartják; a három előre álló ujj teljesen uszóhártyás vagy kivágott, fejlett karmú, a hátulsó ujj kicsiny, csenevész, sőt egy fajnál hiányzik is; tollazatuk – főleg alul – rendkívül dús, lágy, tömött, úgy, hogy vízre ereszkedve, alig süppednek be, hanem, mint a parafa, éppen csak a felszínt érintik; többnyire igen jó, bár nem gyors uszók, a szárazon ügyesen futnak, többen sziklákon is jól megkapaszkodhatnak; zsákmányukat rendesen a víz felszinéről vagy a földről szedegetik föl; némely faj a levegőből csap prédájára, miközben testével egészen belevág, belemerül a vízbe, az igazi bukáshoz azonban – oly értelemben, mint a búvárok – nem értenek; igen szeretik a társaságot, folyton csapatokban vagy legalább is többen járnak együtt; nagy telepekben, mocsarakban, nádasokban, sziklákon fészkelnek; tojásaik alapszine többnyire olajzöldes, nagyobb barna fröcscsenésekkel, foltokkal; táplálékuk halakból, vízi és szárazföldi rovarokból, kisebb rákokból áll, némely nagyobb fajok azonban madárfiókákat, tojásokat is rabolnak.
