A HERINGSIRÁLY. Larus fuscus L. 1758.
A HERINGSIRÁLY.
Larus fuscus L. 1758.
Larus fuscus L. 1758.
[Larus flavipes M. & W. – Laroides melanotus, harengorum BRHM. – Clupeilarus fuscus BP. – Larus cinereus LEACH. – Larus argentatus MONTAG. – Leucus fuscus KAUP.]
Jegyei: hollónagyságú, valamivel kisebb, mint előbbi; az öregek-nagy evezői feketék, mindegyiknek hegye fehér, az első (leghosszabb) evező fehér hegye után fekete, azután fehér folt, a második evező, fehér hegyét kivéve, külső felén egészen fekete, ez utóbbi szárnyrajzával és kisebb termetével sárga lábaival különbözik a Larus marinus – tengeri sirály – fajtól, melyhez különben hasonlít. A fiatal madarak evezői barnásszürkefeketék. A tojó kisebb a hímnél.
Az öregek háta sötét palaszürke, egyébbként fehérek; csőrük sárga, az alsó káva szöglete piros, lábaik sárgák. A fiatalok háta szürkésbarna, minden toll igen világos szürkésbarna szegéssel, egyébként fehér alapszínük a fejen és nyakon szürkésbarnán hosszantfoltos, úgy a begy tája is; az alsótest oldalai ugyanily színben habosak; alsó és felső farkfedők fehérek, barnásszürke harántszalagokkal; a fark sötétbarna, végén keskeny fehéres szegéssel, tőben fehéres csíkokkal; lábak sárgás testszínüek; a csőr tőben piszkos sárgás, legnagyobbrészt szarubarna; szem barna, az öregeknél fehérsárga.
Mértéke: H. 51–53; Sz. 41–43; F. 14,2–16; L. 5,5–6,5; Cs. 4,5–5,3 cm.
Európa északi és legészakibb partvidékeit, főleg a Sarkkörön túl, lakja s különösen Norvégia halomszigetein, sziklapartjain nagy telepekben költ. Télre a délibb tengerpartokat, Földközi tenger szigeteit is felkeresi.
Hazánkban mondhatni, rendes átvonuló faj, tavaszkor ugyan ritkábban, őszszel azonban gyakrabban feltűnik vizeinken, kivált nagyobb tavainkon. Szeptember végén s október elején kerül legtöbbször szem elé. A Velenczei tavon majdnem évenként észleltem, de nevezetes volt az 1894. év, mikor okt. első harmadában, nap-nap után több darab tartózkodott ott – csupa fiatal – s okt. 7-én este hat óra felé valóságos vonulást figyelhettem meg. Kis időközökben apróbb, nagyobb csapatok folyton jöttek K-ről (a Duna felől) vagy egy órán át s legalább 300 db szállt el így fejem fölött. A madarak közül lőttem is, így a fajt illetőleg a tévedés ki van zárva. Kiszínezett öreg példányok ritkábban kerülnek,*
A Nemzeti Muzeumban van egy öreg 
1817-ból Liptó-Szent-Miklósról s egy öreg 
1875-ból a Fertőről. Ez utóbbit legújabb időben Larus affinis REINH. (nem REINCH.) határozták meg. Az affinis szerintem csak földrajzi fajtája a fuscus-nak, mely a typikus példányokat, a Dwinától kelet felé, helyettesíti. (Analogia szerint L. argentatus – északi, michahellesi – déli.) A fuscus-tól az affinis csak abban különbözik, hogy valamivel nagyobb, háta világosabb palaszürke s lábai otrombábbak. A különbség azonban – a sok átmeneti alak miatt – csak akkor dönthető el biztosan, ha fészkelő helyükön lövött példányokat vizsgálunk.
1817-ból Liptó-Szent-Miklósról s egy öreg 1875-ból a Fertőről. Ez utóbbit legújabb időben Larus affinis REINH. (nem REINCH.) határozták meg. Az affinis szerintem csak földrajzi fajtája a fuscus-nak, mely a typikus példányokat, a Dwinától kelet felé, helyettesíti. (Analogia szerint L. argentatus – északi, michahellesi – déli.) A fuscus-tól az affinis csak abban különbözik, hogy valamivel nagyobb, háta világosabb palaszürke s lábai otrombábbak. A különbség azonban – a sok átmeneti alak miatt – csak akkor dönthető el biztosan, ha fészkelő helyükön lövött példányokat vizsgálunk.
