AZ ÖRVÖS LÚD. Branta bernicla (L.) 1758.
AZ ÖRVÖS LÚD.
Branta bernicla (L.) 1758.
Branta bernicla (L.) 1758.
[Anas bernicla L. – Brenta bernicla BRISS. – Anas torquata ALD. – Anser brenta PALL. – Anser torquatus FRISCH. – Bernicla brenta STEPH. – Bernicla torquata, collaris BRHM. – Chenalopex bernicla LESS.]
Jegyei: valamivel nagyobb a házi réczénél; fej, nyak, evezők és fark fekete; nyakát háromnegyedrészben fehér, pikkelyes örv fogja körül; alsó teste sötét hamuszürke, egyes harántos sávolyokkal, melyeket a barnásfehér tollszegések alkotnak; e habozás az oldalakon legélénkebb; szárnyfedők és felső test valamivel sötétebb szürke, mint az alsó részek; farkalja és farcsíkja fehér; szem, lábak, csór feketék.
Mértéke: H. 59–63; Sz. 34–36; F. 8,5–9,7; L. 6–6,5; Cs. 3,7 cm.
Az örvös lúd a sarki tájak lakója s a föld legészakibb részein fészkel. Így Grönland északi vidékeitől a Spitzbergák, Ferenez-József föld, Novaja-Zemlja, Taimyrföld felé terjed a Grinnel földig, hol a 82° 33° é. szél. alatt találták fészkelve. Kietlen hazájából tél felé százankint vonul a hollandi, észak-francziaországi, dán tengerpartokra, úgy a Keleti-és Északi-tenger partvidékeire, ritkábban Közép-Európa belsejébe is. Hazánkban többször észlelték. PETÉNYI feljegyezte,* hogy 1845/6 telén Újvidéknél lőttek egyet. A Fertőn JUKOVITS szerint igen ritka, de néhányat mégis szerzett;* FASZL ugyanitt Hegykőnél 1879-ben novemberben látta.* DOMBROWSKI írja,* hogy 1886 decz. 6-án bátyja a bécsi vadaspiaczon vett egy 
példányt, melyet szintén a Fertőn lőttek; ez a nemz. múzeumba került. 1887 márcz. második felében két csapat tartózkodott a Fertő délkeleti részein, (Mexikónál); egyikben 19 db, másikban 21 db. volt Márcz. 19 és. 24-én egy-egy darabot el is ejtettek közülök. Udvardon (Érsek-Ujvár vidékén.) 1887 márcz. 14-én három db 
került puskavégre, ezek egyike a nemz. múzeumban van. 1889-ben a Fertő környékén kutatva, a nyugati parton Oszlop és Szt-Margit községek közt lakó VELETICS molnárnál láttam egy kitömött példányt, melyet ő 1888-ban lőtt; ez most HUSZTHY Ö. lékai gyűjteményében áll. A Tisza mellett is előkerült Csongrád-megyében, mint azt egy (datum nélkül) a szegedi gymnázium gyűjteményében álló példány bizonyítja. Az a mit BIELZ ír,* hogy Erdélyben néha költ, biztosan tévedés. Hogy megjelenik néha, lehetséges – LÁZÁR K. gróf is felveszi jegyzékébe;* de hogy ott költene – az lehetetlen.
példányt, melyet szintén a Fertőn lőttek; ez a nemz. múzeumba került. 1887 márcz. második felében két csapat tartózkodott a Fertő délkeleti részein, (Mexikónál); egyikben 19 db, másikban 21 db. volt Márcz. 19 és. 24-én egy-egy darabot el is ejtettek közülök. Udvardon (Érsek-Ujvár vidékén.) 1887 márcz. 14-én három db került puskavégre, ezek egyike a nemz. múzeumban van. 1889-ben a Fertő környékén kutatva, a nyugati parton Oszlop és Szt-Margit községek közt lakó VELETICS molnárnál láttam egy kitömött példányt, melyet ő 1888-ban lőtt; ez most HUSZTHY Ö. lékai gyűjteményében áll. A Tisza mellett is előkerült Csongrád-megyében, mint azt egy (datum nélkül) a szegedi gymnázium gyűjteményében álló példány bizonyítja. Az a mit BIELZ ír,* hogy Erdélyben néha költ, biztosan tévedés. Hogy megjelenik néha, lehetséges – LÁZÁR K. gróf is felveszi jegyzékébe;* de hogy ott költene – az lehetetlen.
Zeitsch, f. d. ges. Orn. I. 1884. 28. l.
Ver. d. Ver. f. Naturk. Pressburg VIII. 1864. 54. l
A soproni kath. főgym. Ért. 1882/3. 26. l.
SCHWALBE XIII. 1889. 56. l.
Fauna d. Wirbth. Siebenbürgens. 134. l.
Erdélyi muzeum egyl. évk. II. 1862. 52. l.
