A KÉKCSŐRŰ RÉCZE. Erismatura leucocephala (SCOP.) 1769.
A KÉKCSŐRŰ RÉCZE.
Erismatura leucocephala (SCOP.) 1769.
Erismatura leucocephala (SCOP.) 1769.
[Anas leucocephalus SCOP. GM. – Anas mersa PALL. – Undina mersa KEYS. & BLAS. – Erismatura mersa BP. – Platypus leucocephalus BRHM. – Erimistura leucocephala DGL. – Biziura leucocephala SCHLEG.]
Népies nevei: púposorrú récze; kis, fekete-, fejérfejü récze; kékorru récze; bikafejü récze; buksifejü récze; (Velenczei tó).
Jegyei: szárcsa nagyságú, de zömökebb testű, vastagabb nyakú, tömzsi fejű; főszíne rozsdabarna (körülbelül mint a fáczántyúk) s minden toll igen finoman sűrűen feketebarnán csíkos; az öregek csőre égszínkék; az áll fehér. Nálunk csak egy faj, tehát a nemi jegyek, különösen sajátságos kemény farkuk, találnak reá. (Farkának képe: I. k. III. tábla.)
Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej főszíne, főleg a pofákon, fehér; fejtetején fekete folt; szemét is fekete gyűrű övedzi; a nyak fekete, mely szín nyelvalakban a torkon az állig előre nyúlik; a begy és begyoldalak gesztenyebarnán, feketén, fakó sárgásbarnán haránt sávoltak, ez a rajzolat a mellen szürkésfekete és sárgásfehér; a hátulsó része szürkésbarna, világosabb finom csíkozással; szárny sötét, fekete barnásszürke; a farcsík gesztenyebarna, rozsdásfekete apró karczolással, fröcscsenéssel; a fark barnásfekete; a fark alja fekete és barnásfehér harántsávos, főleg oldalt; az alsó test tollai tőben barnásszürkék, hegyük azonban fénylő szürkés sárgásfehér, úgy hogy a sötétebb szín csak áttetsző; lábak feketék. A tojó csőre szürkés kékes barna, fejtetejük a csőr tövétől, a tarkón túl a nyak színével összefolyólag sötétbarna, rozsdás, finom haránt foltozással; a szemek alatt fehér sáv; a pofák feketésbarnák, finom világosabb foltozással; áll, torok, pofák mögé felhúzódva fehér; a nyak fehéren és szürkén finoman harántcsíkos; egész alsó test, begy és mell is sárgás barnás, a begyoldalakon fényes rozsdásszínű, a tollak sötétszürkés habozottan áttetszők; fölül is hasonló a gácsérhoz, de a rozsdás szín uralkodóbb, a farcsík nem élénk gesztenyebarna, hanem mint a hát.
Mértéke: H. 40–43,6; Sz. 15–17,5; F. 8–10,6; L. 3,3–42; Cs. 4,8–5,3 cm.
Ezt az érdekes réczefajt hazánkban HERMANN OTTÓ találta először Erdélyben a mezőségi tósorozaton fészkelve.* Annyiból érdekes ez, mert Magyarország e madár földrajzi elterjedésének nyugati határa. Ausztriában s tovább nyugot felé csak mint igen ritka jelenség kerül elő, de már nem fészkel. Igazi hazája keletnek terjed, a Kaspi tó felé s Ázsia közepén fekszik. Az utóbbi évtizedekben nálunk a «Mezőség» tavain kívül előkerült és lövetett Pestmegye tóságain, a Fertőn, a Velenczei tavon, Bács-Bodrogmegyékben. A Velenczei tavon egy két pár szintén költ,* de fészköket még nem bírtam meglelni. Itt e récze rendesen márczius végén, ápril első napjaiban jelenik meg s úgy a vizen úszkálva, mint repülés közben is azonnal feltünik. A gácsér fehér pofája messziről kivilágosodik a többi réczék uszkáló csapatai közül; közelebbről pedig, a vízből felálló, meglehetős hosszú, legyezős farka is megkapja figyelmünket. Repülés közben sajátságos buksi, gömbölyded alakja van; színe, főleg a tojóé és fiataloké, sötétnek látszik.
Magyar tud. akad. Math.-Természettud. Közl. 1872. X. 151–161 l. Életmódjának leirását BREHM (Thierleben 1879. III. 511. 1.) innét merítette.
Újabban sokkal többet láttam, mint az előző években.
Vizirovarokból, kisebb halakból, csigákból, vizinövényekből él. Egészben véve, már csak ritkaságánál fogva is, gazdaságilag közömbös madár.
