A DUNNARÉCZE. Somateria mollissima (L.) 1758.
A DUNNARÉCZE.
Somateria mollissima (L.) 1758.
Somateria mollissima (L.) 1758.
Jegyei: nagyságra lúd és récze közt áll; az öreg gácsér dísztollazatban: fejtető fekete, a homlokon túl ez a folt fehér sávolylyal el van választva; egész felső teste fehér, csak farcsíkja feketés; a tarkó mögött, a nyakoldalakon, világos tengerzöld foltok (itt a tollazat serteszerű, kemény); a szárny fehér, a hátulsó evezők sötétbarnák, úgy a fark is; alul a nyak fehér, a begy halvány lazaczszinű, a mell és has barnafekete; csőr olajzöldes, a csőrköröm barnásfehér; lábai világos olajzöldesek; szeme barna. A tojó alapszíne barna, helyenként rozsdásba játszó s feketés félholdszerű tollszegésekkel, sötét foltokkal rajzolt; begye s farktövének oldalai fehéresek.
Mértéke: H. 57–59; Sz. 28–30; F. 8–10; L. 4–4,3; Cs. 6–7,1 cm.
Az «áldás madara» – mint északon hívják – Európa, Ázsia, Amerika sarkköri tájain honos,* a 64° é. szélességnél délebbre csak itt-ott költ még. Legszámosabb az északi tengerek fjordokkal tagolt partjain és halomszigetein, különösen Novaja-Zemlján, Spitzbergákon. A norvég partokat és szigeteket szintén nagy mennyiségben lakja. Télre a német tengerpartig is lehúzódik, de igen ritka esetben kerülnek egyesek még délebbre s különösen tengertől távol eső helyekre. Hazánkban csak egyszer fordult elő, még pedig Árvamegyében, mely példány a Nemzeti Múzeumba került. HERMAN OTTÓ, úgy én is, Norvégiáról szóló útiműveinkben kimerítően leírtuk életmódját, szokásait, gazdasági jelentőségét, tenyésztését, azért e helyen nem terjeszkedhetem ki bővebb ismertetésére, már csak azért sem, mert faunánkban gazdaságilag szóba sem jön.
Az amerikaiakat, mivel csőrük sárgás, RIDGWAY külön fajtának tartja és Somateria mollissima borealis névvel illeti.
