A BARÁTKESELYÜ. Vultur monachus L. 1766.
A BARÁTKESELYÜ.
Vultur monachus L. 1766.
Vultur monachus L. 1766.
[V. cinereus GM. – V. arrianus, niger DAUD. – Gyps cinereus BP.]
Népies nevei: barna-, csuklyás-, kéknyakú keselyü. Részben: galléros sas (Tisza m.), mely nevet közelebbi rokonaival közösen viseli.
Jegyei: főszíne sötétbarna; feje és nyaka részben csupasz, részben sötétbarna pelyhekkel borított; nyakának foszlott tollkoszorúja oldalvást is hosszú; a vállain is foszlott tollpamat van; a középső farktollak és az evezők barnásfeketék; viaszbőre és lábai hússzínűek; csőre feketésszürke; szeme barna (öregeknél vöröses, fiataloknál sárgás).
Mértéke: 
H. 103,6–107; Sz. 75–78; F. 37,5–40,5; L. 12,2–13 cm. (3 péld.); 
H. 109–111; Sz. 76,5–82; F. 33–40; L. 13. (2 péld.); Cs. 8,5–9,5 cm.
H. 103,6–107; Sz. 75–78; F. 37,5–40,5; L. 12,2–13 cm. (3 péld.); H. 109–111; Sz. 76,5–82; F. 33–40; L. 13. (2 péld.); Cs. 8,5–9,5 cm.
Dél-Európában, főleg Romániában, Szerbiában, Boszniában, Herczegovinában, Bulgáriában honos, úgy Kis-Ázsiában. Észak-Afrikában ritka. Nálunk Erdélyben és a Fruska-Gora hegységben fészkel, de hazánk déli részeiben általában többfelé mutatkozik, ott a hol elhullott állatmaradványokat bőven talál, sőt egyesek Észak-Magyarországig is felkalandoznak. Télen java részök délebbre huzódik. Találkoztam vele a Retyezát vidékén és a deliblati homoksivatagon (Temesm.). Itt az elhullott birkákra, lovakra jártak. Fészkét erdőkben fákra rakja, főleg csonkahegyű vén tölgyre, bükkre. Az ágakból készült s szélén földdel kirakott nagy alkotmány majd 1,1/2 méter átmérőjű. Február végén vagy márczius elején a tojó 1–2 tojást tojik. Egyszínű mészfehér tojásoktól találhatunk egész sor átmenetet kevésbbé és erősebben barnásan foltos példányokig.
Tojásmérték: H. 95–101; Sz. 55–60 mm.
A keselyü fióka körülbelűl három hónap mulva fejlődik annyira, hogy maga lábán élhet. Nálunk teljesen közömbös madár, de annyiból még hasznos is, hogy az eltemetetlen dögöket elemészti. BREHM és HOMEYER J. N. boldogult REZSŐ trónörökössel megtett aldunai útjok alkalmával az elejtettek begyében gyíkokat és ürgéket is találtak. Állítják, hogy élő nagyobb emlősöket is megtámad; nálunk ezt sem vadászaink, sem a pásztorok, sem ornithologusaink nem tapasztalták. Hullatakarításuk műveletlenebb országokban, s általán Keleten, nagy jelentőségű s ott valóban bizonyos közegészségügyi szerepet a keselyüktől nem vitathatunk el.
