A DÖGKESELYÜ. Neophron percnopterus (L.) 1758.
A DÖGKESELYÜ.
Neophron percnopterus (L.) 1758.
Neophron percnopterus (L.) 1758.
[Vultur percnopterus L. – V. leucocephalus GM. – V. stercorarius LAPEYR. – V. albus DAUD. – V. meleagris PALL. – Cathartes percnopterus TEMM.]
Jegyei: hollónagyságú, de nagyobb szárnyú s termetesebbnek látszó; az öregek tarkóján leomló bóbita, főszínük szennyes fehér, evezőik feketék; a fiatalok kávébarnásak; csupasz arczuk sárgás, lábaik azonképpen vagy hússzinű szürkések. (Fejének képe: I. köt. VIII. tábla.)
Mértéke: H. 62–65; Sz. 48–50; F. 95–26,5; L. 8–9; Cs. 6,7–7,4 cm.
Európa legdélibb részeiben, Kis-Ázsiában Közép-Ázsiáig és főleg Északkelet-Afrikában honos. Indiában a Neophron percnopterus ginginianus LATH. fajta helyettesíti. Hazánkban a legritkább keselyü s nem sokszor észlelték. Látták a Negojon 2536 méter magasban (BERGER kapitány 1889-ben) s a fogarasi havasokban (egy párt CZYNK EDE), úgy szintén Krassó-Szörényben a Pojana-Mörulon. Szlavóniában a verhovcei várromnál a nyolczvanas évek végén KLOBUSICZKY KÁLMÁN lőtt egyet. 1884-ben pedig MOJSISOVICS a Szerémségben, a Potorányvölgyben 1 példányt észlelt. 1866-ban Biharból került egy élő példány a budapesti állatkertbe. Állitólag a Retyezát táján szintén előfordul. BUDA Á. 1860-ban a Sztrigynél látta. Mehádiánál költ.*
RIESENTHAL a «Waidwerk» czímű müvében 473. lapon azt irja, hogy a Tátrában is fészkel, a mi nagy tévedés.
Hazánkban csak négy kitömött példányról tudok; kettő Krassó-Szörény megyéből (Herkulesfürdő, Uj-Moldova 1888) került a nemzeti muzeumba, a harmadikat 1895. év május 20-án ROSONOWSKY FR. budapesti udvari praeparator kapta Fehértemplomból, mely harmadmagával szállt a dögre. (Ornith. Jahrb. 1895. 245. l.) A negyediket végre közös aldunai kirándulásunkon, a deliblati homoksivatagon, ALMÁSY GY. barátom lőtte ugyanez év június 6-án. Az előbbi fajnál említett dögkunyhónknál találkoztunk honi faunánk- ez érdekes ritkaságával. Június 5-én láttuk az elsőt. Fél 4 órakor reggel éppen leshelyünkhöz értünk, mikor a távolban egy nagy fehér madarat vettem észre. Hamar beugrottunk a gödörbe s kis vártatva elénk szállt a dögkeselyü, nem kis álmélkodásunkra. Háromnegyed óráig néztük 25 lépésnyiről pulykaszerű mozdulatait. Egy-egy falatot kiszakított a lóból, avval aztán félre vonult s elköltötte. ALMÁSY barátomon volt a lövés sora, de épp akkor talált lőni, mikor a madár keresztben állott; hallottuk ugyan a sörétek csattanását, tolla is maradt, mégis elmenekült, mert a lecsapodó füsttől nem lehetett idejében még egyszer lőni. Összecsukott szárnya vastagságára következtethetünk e kellemetlen tapasztalatunkból. Másnap, mikor a döghöz mentünk, nagy örömünkre már hajnali fél 4 órakor két dögkeselyüt találtunk a lovon. Megcserkéltük hát a homokhegyek közt s ALMÁSYnak sikerült az egyiket elejtenie. Ez a magy. orn. központban áll. A másik egyideig keringelt fölöttünk s reptében valami nagy sirályhoz leginkább hasonlított (nem gólyához, mint többen irják), de lomhább szárnycsapásokkal szelte a levegőt. Néhány sikertelen lövés után – melyek nem is igen árthattak volna neki – távozott.
Fészkét sziklafalak repedéseibe rakja; két, ritkábban egy, szennyesfehér vagy sárgásfehér alapszínű, vörösbarnán sűrüen foltozott tojást tojik.
Tojásmérték: H. 52–74; Sz. 43–44 mm.
A tojó négy hétig üli fészkét. A fiókák pelyheskorukban fehérek, majd barnák s csak harmadik évökben szineződnek ki.
Dögön kívül mindenféle hulladékot, piszkot elfogyaszt s ezért Keleten tisztelt madár.
