A SZÜRKE CZANKÓ. Totanus nebularius (GUNN.) 1767*
A SZÜRKE CZANKÓ.
Totanus nebularius (GUNN.) 1767*
Totanus nebularius (GUNN.) 1767*
Linné Tringa littorea-ja nem egészen határozott s más fajra is érthető, mint általában a régibb szerzők nem jól irják le s más fajokkal elcserélik.
[Totanus fistulans BECHST. – Scolopax canescens GM. – Tot. glottis BECHST. – Tot. chloropus MEY. – Limosa glottis, totanus PALL. – Glottis natans KOCH. – Glott. chloropus NILSS. – Glott. canescens STRICKL. – Glott. grisea, fistulans BRHM. – Tot. glottoides VIG. – Limosa glottis STEPH. – Glott. albicollis BRHM. – Glott. nivigula HODG. – Glott. nebularius SHARPE.]
Népies nevei: nagy vízisneff; zöldlábu fütyülősneff
Jegyei: egyike legnagyobb czankóinknak, mely felér majdnem a gerlével; csőre töve magasabb, mint széles, közepétől pedig hegye kissé fölfelé hajlított, majdnem oly hosszú, mint a csüd, töve kékeszöldes szürke, hegye fele feketés; lábai magasak, hosszúak, ólomszürkék, hajlásuknál zöldesek; szem sötétbarna, első evező szára fehér; alsó szárnyfedők fehér alapon sötéten csíkosak; a hát alsó fele, farcsikja, farkalja úgy alsó teste is fehér a mellen, nyakon, begyen és oldalain sötétszürkésen, feketésen pettyes és foltos (könnyalakuan vagy hosszúkásan). Hasonlit előbbihez s annak úgyszólván nagyobb kiadása.
Leirása. Nyári tollazatban: felűl feketésbarna, fehér tollszegélyekkel tarkított, télen világosszürke fehéres szegésekkel, a fiatalok hamuszürkések, minden toll közepe feketésbarna; alul főszínük a fehér, nyakuk és begyük szürkésen, feketésen foltos; a nagy evezők feketebarnák, a fark fehér, számos sötétszürke keskeny harántcikkázással.
Mértéke: H. 27–28; Sz. 18,4–19,4; F. 6,9–8,1; L. 6,1–7,3; Cs. 5,6–5,8 cm.
Északi madár, mely az 57° é. sz. fölött költ, Skócziától, Skandinávián, Észak-Európán át Kelet-Szibériáig. Télen Közép-Európán át Afrikába – meglehetősen délre – Ázsián át Indiába, Khinába, sőt Ausztráliáig vonul. Nálunk márczius végén kezd jelentkezni, áprilisban, májusban is mutatkozik, nem költő példányokat július elején is találtak (CSATÓ J.). Augusztus második felében, szeptemberben ismét átvonul, októberben legföljebb csak egyesek, azok is ritkán akadnak. Mindig egy-kettő vagy négy-öt található együtt, de igen gyakran partfutókból, lilékből álló kevert csapatokhoz egy-egy példány csatlakozik s mintegy a kisebb utitársak vezére. Vad, vigyázó madár lévén, ember előtt, jóval lőtávolon kívül, tyiá, tyiá hangos füttyével kerekedik szárnyra, a többi – természetöknél fogva jámborabb – szárnyast is magával hivogatva. Általában nem nagyon közönséges, habár sok helyt megfordul, nagy mennyiségben sehol sem jelentkezik.
