A TÖRPE VÍZICSIBE. Ortygometra pusilla. (PALL.) 1776.*
A TÖRPE VÍZICSIBE.
Ortygometra pusilla. (PALL.) 1776.*
Ortygometra pusilla. (PALL.) 1776.*
A legutóbbi időkig e latin elnevezést az előbbi fajra, a kis vízicsibére, értették az ornithologusok. De újabban, különösen OGILVIE GRANT (Ann. Mag. Nat. Hist. V. 1890. 80–81. l.) kimutatta, hogy a PALLAS leírta pusillus a törpe vízicsibének keleti fajtája. Az elsőbbség törvénye szerint tehát ez a név a szóban forgó fajra és annak typikus fajtájára vonatkozik; mig annak nyugoti fajtájára – szintén a prioritás alapján – intermedia HERM. elnevezés használandó. REICHENOW (Journ. f. Orn. 1898. 139. 1.) a szibériai és európai példányok közt nem talált különbséget, de az indiaiakat – melyeket a fültájon sargásbarna sávoly jellemez – auricularis néven külön fajtának tartja. Ha bővebb vizsgálatok történnek, úgy talán ez utóbbi felfogás megdönti GRANT véleményét. Addig azonban én figyelmeztetésül, a szibériai példányokat, melyek nagyobbak is, az európaiaktól megkülönböztetem.
Nálunk a typikus pusilla, mely Európa keleti részétől Ázsián át fordul elő, nincsen, hanem az a fajta, mely Európa nyugati felében honos az:
Ortygometra pusilla intermedia (HERM.) 1804.
[Rallus intermedius HERM. – Gallinula Bailloni TEMM.- Crex pygmća NAUM. Gallinula pygmća BRHM. – Zapornia pygmća GOULD. – Ortygometra pygmaea KEYS. & BLAS. – Crex Bailloni BOIE. – Phalaridium Bailloni HEINE & REICH. – Porzana bailloni DRESS. – Porzana intermedia SHARPE.]
Jegyei: egészben hasonlít az előbbi fajhoz (Ort. parva), de valamivel kisebb, háta sűrűbben, fehéren pettyezett, sőt a váll is; a szárnyalja fehéren foltos; a lágyék tája feketés és fehéres harántsávos; az első evező külső széle fehér; csőr egyszínű zöld (fiataloké hússzínű); lábak vörnyeges szürkék; szem lángvörös.
Mértéke: H. 17–18; Sz. 8,5–9,3; F. 4–4,5 L. 2,4–2,6; Cs. 1,9–2,1 cm.
Európa mérsékelt és déli részeiben honos, inkább a nyugati vidékeken. Általában ritkábbnak látszik, mint a kis vízicsibe; de lehet, hogy vele sokszor összetévesztik. Nálunk Harasztinál (Pestm.), Molna-Szecsődnél (Vasmegye)* és Erdélyben (Nagy-Enyed, Krisény, Drassó) találták. CSATÓ J. szerint valószínűleg április közepén érkezik. Ugyan ő augusztusban is észlelte még, tehát valószínűleg itt költőtt. Életmódja, szokásai, tojásai olyanok, mint az előbbi fajéi; tojásainak nagysága, alakja, szine is amazéval egyezik, de REICHENOW szerint a törpe vízicsibe tojásai valamivel könnyebbek.
Innét származó példány gyűjteményemben van.
