A HÁROMUJJÚ HŐCSIK. Picoides tridactylus (L.) 1758.
A HÁROMUJJÚ HŐCSIK.
Picoides tridactylus (L.) 1758.
Picoides tridactylus (L.) 1758.
[Picus tridactylus L. – P. hirsutus VIEILL. – Apternus trIdactylus SWAIN. – Tridactylia tridactylus MEV.]
Jegyei: körülbelül akkora, mint a nagy fakopáncs, nyaka vékony; a hím fejteteje czitromsárga, a tojóé fehér; a hát közepén fehér sáv; a szem fölött, a szemen át s a csőr tövétől lefelé, fekete sávolyok nyomulnak; két előre és egy hátra irányuló lábujja van; alsó teste fehér, a begy táján – főleg oldalain – fekete hosszanti foltokkal; a hason és farkalján szürkésfehér és fekete harántcsikozás. Csőre kékesszürke, lábai sötétebbek, szeme fehér. A szerint, a mint alsó teste tisztább fehér vagy erősebben foltos, két fajtáját különböztetjük meg. Előbbi északibb elterjedésű (Pic. tridacetylus septentrionalis BRHM.), utóbbi inkább déli s az Alpokban, Kárpátokban fordul elő; a nálunk költők többnyire ilyenek (Pic. tridactylus alpinus BRHM.). Egy harmadik fajta a Kelet- és Közép-Szibériában honos, kisebb termetű, Pic. tridactylus crissoleucus BP., melynél a fehér rajzolatok is nagyobbak.
Mértéke: H. 23,8–24,7; Sz. 12,7–13; F. 9–9,2; L. 2,3–2,45; Cs. 2,8–3 cm.
Az Ó-Világ északi részeit lakja, délen csak a nagyobb, magasabb hegységekben fordul elő. Nálunk a Kárpátok terjedelmes fenyveseiben él, különösen Felső-Magyarországban s Erdélyben a Retyezáton. A középhegységbe legföljebb őszszel és télen ereszkedik le, a sikságot pedig általában kerüli. Életmódjában, szokásaiban a nagy fakopáncshoz legközelebb áll. Hangja is olyan, csak valamivel mélyebb. Fészekalja 4–5 fényes, fehér tojásból szokott állani.
Tojásmérték: H. 18–19; Sz. 24–26 mm.
Legkedvesebb eledele: a fenyőpille (Cnethocampa pinivora) tojásai és lárvái, a levélrontó Cecidomyia-k lárvái és kifejlett példányai, egyéb farontó bogárság. Magvakat (fenyő-, borókamagot, sőt bogyókat) szintén eszik.
